Dongó tehetséges tornász, szülei kizárólag a jövő nagy bajnokát látják benne,
ám edzője állandó fenyítésében részesül, amit egy ideig tűr, majd lázad.
Felnőttként egy kanadai klubban tizenéves, nehezen kezelhető tanítványát csak
úgy tudja rávenni a munkára, hogy ő is újra elkezd versenyezni. Dióhéjban erről
szól a Fehér tenyér, Hajdú Szabolcs Magyar Filmszemlén már díjakkal elhalmozott
alkotása, amely az Oscar-jelölésért is versenybe szállhatott.
A hazai filmezés – pontosabban a jelenleg „futó” magyar filmek – másik véglete
Pálfi György Taxidermiája, amely gyakorlatilag a nézhetetlenségig közönséges. A
vélhetően valamiféle kultfilmnek készült családtörténet a szexmániás nagypapa,
az evőbajnok apa és a preparátor fiú sztoriját igyekszik bemutatni. A két véglet
között találjuk a Csak szex és más semmi című mozit, valamint a jobbak közé
számító Friss levegőt (a magányos anya és a középszerből kitörni igyekvő lány
története), illetve a jelenleg legszínvonalasabbnak számító, 1956-ot feldolgozó
Szabadság, szerelem című produkciót.
A lapunknak nyilatkozó fiatal, tehetséges forgatókönyvírók meglehetősen
kritikusan ítélik meg a hazai filmszakma teljesítményét – még akkor is, ha ők
maguk is szóhoz jutnak egy-egy produkcióban. „Kevés kivétellel szinte mindegyik
magyar filmen kiütközik, hogy a producerek nem igazán fektetnek hangsúlyt arra,
hogy a forgatókönyv igazán ütős legyen, igyekeznek spórolni a szkriptírókon. A
hazai producerek legtöbbje nem hajlandó előre saját pénzt belerakni egy
forgatókönyv fejlesztésébe. Ez egy egészséges filmgyártásban abszurd lenne, hisz
a producerkedés valahol éppen a kockázatvállalásról is szól” – mondta Lovas
Balázs, a FadeIn Script Consulting nevű forgatókönyvíró csapat egyik tagja.
Ezzel arra utalt, hogy a hazai filmezés továbbra is az állam „emlőjén lóg”, hisz
a magyar filmeket csaknem felerészben a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMK)
támogatja, ahol viszont Lovas szerint a kurátorok legtöbbje nincs tisztában a
minőségi forgatókönyv szakmai követelményeivel. Az MMK hozzájárulása a
játékfilmekhez évente milliárdos nagyságrendű. Lovas szerint a produktivitás
irányába hatna, ha az állami finanszírozással szemben a gazdasági befektetők
jutnának nagyobb szerephez a filmfinanszírozásban. Így ugyanis a producer,
illetve a stáb jobban rá lenne kényszerítve, hogy minőséget és profitot
produkáljon, persze ehhez külföldön is eladhatóvá kellene tenni a
történeteinket. „A film alapja a jó sztori, de sajnos nagyon kevesen vannak
Magyarországon, akik profi szinten tudnak szkripteket írni, ráadásul őket sem
nagyon foglalkoztatják. A jelenleg futó magyar filmeknek is éppen az a
legnagyobb baja, hogy ritka kivételtől eltekintve nincs jó forgatókönyvük” –
vélekedett Lovas Balázs.
A Szabadság, szerelem szkriptjében is közreműködő Divinyi Réka szerint is jobb
magyar filmek születnének, ha a szkriptek minőségére a producerek és a rendezők
nagyobb hangsúlyt fektetnének. Hazánkban egyelőre csak a sorozat számít igazán
sikeres műfajnak. A Barátok közt például minden idők egyik legnézettebb tévés
produkciója. Divinyi Réka szerint – aki korábban rendszeresen írt a sorozat
számára, és esetenként még ma is közreműködik – itt is a történetvezetés a
kulcs. „Az ilyen és hasonló sorozatok titka ugyanis éppen abban rejlik, hogy
soha nincsen vége, mire az egyik történetszál befejeződik, már javában benne
vagyunk egy másikban, és annak is tudni akarjuk a végét, így folyamatosan
fenntartja az érdeklődésünket” – magyarázza. Ő is úgy látja egyébként, hogy a
magyar filmgyártásban nincsenek következményei a rossz minőségnek.
Az HBO-díjas Kis-Szabó Márk már egy ötlettel is szolgált a témában. Szerinte az
államnak a magyar filmeket segítő mecénásokat, befektetőket kellene jelentősebb
mértékben, például nagyarányú adójóváírással támogatni.
2006. 11. 17. (X/46)
