Medgyessy és Kovács. Lefelé menet Fotó: MTI
A felső emeleti szinteken levő politikusi társalgóban és VIP-váróban meghúzódó bankvezérek, politikai tanácsadók és "nagyemberek" csak jóval a vihar után – mikor már az újságírók hada elment – merészkedtek le, és fáradt, gondterhelt ábrázattal indultak hazafelé. Pedig mindenki döntetlenre készült. Nevezetesen, hogy az SZDSZ-szel együtt a bal- és jobboldal egyforma létszámban küldhet képviselőket az EP-be, és a kormány, valamint pártjai nyugodtan mondhatják, hogy félidőben ez remek eredmény. A kudarc váratlan volt. Az első emeleten található sajtószintre csak 11 óra körül ereszkedtek le a párt vezetői, hogy értékeljék a vereséget, melyet egyébként akkor senki sem nevezett vereségnek. Kovács László pártelnök-külügyminiszter fő érvként azt emlegette, hogy más európai országokban baloldali kormánypártok a magyarokénál lényegesen rosszabbul szerepeltek. Medgyessy Péter miniszterelnök sokak meglepetésére elérkezettnek látta az időt, hogy – a választási eredményekre való tekintettel – még következetesebb kormányzati munkát és reformokat ígérjen be a magyar társadalomnak. Meglepetésre Demszky Gábor, a diadalittas liberális listavezető is "átugrott" lelkierőt önteni az MSZP-be. Közös fellépését Medgyessy Péterrel ellentmondásosan értékelték a nagyobbik kormánypártban.
Érdekes, hogy a legszomorúbbnak Medgyessy Péter felesége látszott, miközben voltak olyan szocialista vezetők, akik mintha valaminek örültek volna. Pár óra múlva egyikük úgy fogalmazott (szűk körben): nagy lehetőség ez. Hirtelenjében nem is értettem, hogy miről beszélt. Két nap múlva kiderült: az MSZP-ben elindultak a helyezkedések, alkudozások és tárgyalások, hogy kik lesznek a jövő emberei. Kovács László pedig őszi időpontra prolongálva diplomatikusan lemondott. (H. Zs.)
2004. 06. 18. (VIII/25)
