Dézsi Mihály, a BRFK sajtószóvivője arról számolt be a Heteknek, hogy a nyomozás
jelenleg a tanúkihallgatás fázisában van, de a sajtótól a brókercéghez
visszajuttatott papírok alapján már egyértelm? a banktitok megsértése.
Majtényi László, adatvédelmi biztos lapunk kérdésére elmondta, hogy praxisában többször
előfordult már hasonló ügy nem csak bankokkal, hanem kórházakkal kapcsolatban is. A
mostani eset mögött szerinte akár rosszindulat is lehet, de elképzelhető, hogy csupán
egyszer? trehányságról van szó. Mindenesetre, amíg nem érkezik hozzá panasz a
jogellenes adatkezeléssel kapcsolatban, részéről semmi sem indokolja a beavatkozást.
Lapértesülések szerint, mivel állami bank adatai jutottak el a sajtóhoz, a
Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) is részt vesz az eset kivizsgálásában. Szabó Gábor,
Kövér László titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter kabinetfőnöke
lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy az ügyben semmilyen konkrét információval nem
szolgálhat, hiszen a titkosszolgálat esetleges információgyűjtése önmagában is már
államtitoknak számít. Egyébként a NBH csak akkor avatkozik be egy ilyen ügybe, ha a
Magyar Köztársaság pénzügyi biztonságát közvetlenül veszélyeztető jeleket észlel
– tette hozzá. Véleménye szerint megtörni látszik az elmúlt nyolc évre jellemző
konszenzus az ellenzék és a kormányzat között, amely szerint a politikusok leveszik a
napi politika asztaláról a nemzetbiztonsági ügyeket. "A nemzetbiztonsági szolgálatok
vezetése abban lenne érdekelt, hogy minél kevesebb szó essék a titkosszolgálatokról,
de az elmúlt hónapok provokált botrányai ezt lehetetlenné tették" – fűzte hozzá
a kabinetfőnök.
Bácskai Tamás közgazdász professzor, a magyar gazdasági törvény (gt) egyik atyja
nem érti, miért lenne szükség a titkosrendőrség bekapcsolódására. Mint a Heteknek
elmondta: banktitok nem tartozik a NBH-ra, de persze elképzelhető, hogy olyan papírok
is voltak a szemétégetőnél, amelyek kínosak lehettek a kormánynak, és ez indokolja
a titkosszolgálatok beavatkozását. A mostani eset is a kiszivárogtatás egy formája,
ahol általában kérdéses az információ eredete. Lehetséges azonban – fűzte hozzá
a professzor –, hogy éppen a párhuzamosan működő rendőrségek versenyének lehetünk
szemtanúi.
Szikinger István, alkotmányjogász szerint is abszurd, hogy egy ekkora országban tíz
titkos adatgyűjtésre jogosult szervezet funkcionál egymás mellett, melyek ráadásul még
egymás előtt is titkolóznak. Ha gyűjtenek is információt, nyomozniuk nem szabad,
mert a cselekmény felderítése nem feladatuk. A titkos adatgyűjtés amúgy államtitok,
ezért ha beszélnek róla, akkor megsértik a törvényt – fejtette ki Szikinger, majd
hozzátette: Az NBH beavatkozásának jogilag kétféle alapja lehet. Egyrészt az 1995.
évi CXXV. a nemzetbiztonságról szóló törvény, amely alapján egy, a Magyar Köztársaság
pénzügyi biztonságát veszélyeztető "leplezett törekvésre" hivatkozhatnak, másrészt
pedig a 2221/1998 szervezett bűnözéssel kapcsolatos kormányhatározat, mely megengedi
ugyan a rendőrség és az NBH együttműködését, de itt már felmerül az alkotmányosság
kérdése.
Az alkotmányjogász a legalapvetőbb problémának azt tartja, hogy Magyarországon még
nem teremtették meg a nemzetbiztonsági szolgálatok külső kontrollját. Példaként Németországot
említette, ahol a titkosszolgálat vezetője minden év végén az ombudsmanhoz hasonlóan
jelentést tesz közzé. "Egy ellenőrizhetetlen és monopolizált hatalom szükségszerű
velejárója az indokolatlan és túlzott titkolózás, mely egyébként csábítóan hat
a titkok birtokosaira" – állítja a szakember, aki szerint úgy van felépítve a
rendszer, hogy az eleve a torzulás felé visz. Úgy látja: az állam túlzottan
bizalmatlan a polgárral szemben, ezért még abban az esetben sem tájékoztatnak valakit
személyiségi jogainak sérelméről, ha kiderül, hogy például tévedésből hallgatták
le. Így a polgárnak nincs lehetősége jogorvoslatot keresni.
Szikinger szerint garanciát jelentene, ha nyilvánosságra hoznának minden olyan információt,
melyek titokban tartásához már semmilyen érdek nem fűződik, illetve a titkosszolgálat
vezetője minden évben jelentést adna ki arról, hogy mi veszélyeztette a nemzetet és
annak polgárait, illetve hogyan hárították azt el. Mindehhez természetesen módosítani
kellene a titkosszolgálati adatgyűjtés államtitokká minősítéséről szóló törvényt,
továbbá jogi úton kellene megakadályozni, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok –
mintegy a törvény fölé emelkedve – jogellenes utasításokat hajtsanak végre – szögezte
le a szakember.
1999. 07. 10. (III/27)
