Önkényurak akkor sem mutatnak hajlandóságot a lemondásra, amikor már jól
tudják, hogy megrendült bennük a nép bizalma. Elérkezik az a pillanat, amikor már
csak az erőszak segít – de vajon igazán segít-e? Szlobodan Milosevics jugoszláv
elnök több mint egy évtizede megszokta, hogy rendre az történik, amit ő a fejébe
vesz. Ez pedig nem volt más, mint álom egy nagy Szerbiáról, amely uralná az egész
Balkánt – avagy talán még többre is vágyott volna? Azután jöttek a háborúk,
egyik a másik után, végül Koszovó. A NATO-bombázás előestéjén ezekkel a
szavakkal fordult az amerikai megbízottakhoz: "Az önök országa nagyhatalom. Azt
csinálnak, amit akarnak. Ha azt mondják, hogy vasárnap szerda lesz, megtehetik. Az
egész önöktől függ." Christopher Hill, az Egyesült Államok belgrádi nagykövete
megdöbbenve reagált a kijelentésre: "Ez a régi szerb nagyzási hóbort
megnyilvánulása volt, amely azt fejezte ki, hogy elpusztíthatsz bennünket, de akkor is
igazunk lesz."