„Jaj, ha egy mód van rá, mégse szerdán gyere, akkor egy washingtoni újságíró jön hozzánk, őt kell kalauzolnom” – hívott vissza mentegetőzve öt perccel első időpont-egyeztetésünk után Bodó-Bott Judit. Úgy tűnik, nemcsak a szüret ad munkát a tokaji Bott Pince szőlőültetvényeiben, hanem az érdeklődő zsurnaliszták is. Találkozónkat végül egy nappal elcsúsztattuk, így csütörtök reggel szikrázó napsütésben érkezem meg Bodrogkisfaludba, hogy az igazi „kézműves” tokaji bor nyomába eredjek. A Felvidékről áttelepült Bodó József és felesége, Judit által alapított Bott Pince az „újgenerációs” tokaji családi borászatok egyik legjelesebb képviselője. Boraik megtalálhatók az USA-tól Japánig számos országban – de nem a szupermarketek polcain, sokkal inkább a kurrens borokat kínáló kereskedőknél. Idehaza még a kereskedőkhöz sem nagyon jutnak el a boraik: hírleveleik nyomán „rajongóik” gyakorlatilag néhány nap alatt előjegyzenek több ezer palack Bott bort. Mindezt bő tíz év alatt érték el úgy, hogy egyikük sem borásznak készült. Mégis így hozta az élet.
Olasz meló
„Józsi és én is Csallóközben születtünk, ahol minden parasztgazdának van a hátsó kertjében egy kis szőlő, hogy házi boraikkal riogassák a környezetüket. Legalábbis nagyapám soha nem tudott rendes bort készíteni. A gazdálkodás szeretetét ugyanakkor belém oltották a szüleim, akik a mai napig mindent maguk termelnek meg, és hozzájuk hasonlóan én sem szívesen vásárolok élelmiszert az áruházakban. Nem meglepő módon mezőgazdasági mérnökként végeztem, ám a szőlészet nem igazán érdekelt, és bort sem nagyon ittam” – meséli Judit, aki a szakmával először 1997-98 tájékán találkozott, mégpedig Olaszországban, Dél-Tirolban, ahová tanulni és pénzt keresni költözött ki egy időre. „A cég, ahol dolgoztam, szőlővel és borászattal is foglalkozott: ott kóstoltam először igazán jó bort, és rájöttem, hogy az nemcsak finom tud lenni, de a kultúrának is meghatározó eleme” – folytatja Judit. A kilencvenes évek végén az olasz cég elkezdett területeket vásárolni Tokajban, hogy egy pincét hozzanak létre. Megkérték a magyar lányt, hogy segítsen nekik az üzlet beindításában, így született meg a Füleky Pince. „Emlékszem, 1999 decemberében jöttem ide először. A főnökeim vettek húsz palack aszút, hogy kiválogassuk, melyik az igazán jó. Voltak átlagosak és felejthetők is köztük, de öt termelő borától padlót fogtam. Ez nem is bor, hanem valami életerő – mondtam. Úgy voltam vele, hogy ha ilyet elő lehet állítani természetes körülmények között, akkor ezt meg akarom tanulni. Úgyhogy az én iskolám Tokaj lett” – idézi fel.
2017. 09.29. (XXI/39)
