Egy a The Sun bulvárlap által megszólaltatott udvari forrás szerint Diana
fiai, Vilmos és Harry a balesetverziót fogadják el, és „tisztában vannak azzal,
hogy a következő pár hónap fájdalmas lesz a számukra. Diana köztulajdon volt, az
elkövetkező fél évben pedig életének minden részletét szétboncolják a bíróság
előtt”.
A hercegnő tíz évvel ezelőtti halálával a Times szerint új korszak köszöntött
Angliára. A kollektív hisztériát ügyesen kihasználva Tony Blair a „nép
hercegnőjeként” definiálta a szerencsétlen sorsú nőt. Temetését két és fél
milliárdnyian kísérték figyelemmel, s a ceremóniát követő hónapban megnőtt az
öngyilkosságot elkövetők száma Nagy-Britanniában.
A Diana vonzerejét adó arisztokratikus megjelenés, stílusérzék, humor és
karitatív hajlam kétségkívül kielégítette a szenzációhajhász újságírók étvágyát.
És „Anglia rózsája” meglehetősen élvezte is a tündöklést. Házasságától haláláig
a világ legnépszerűbb, legtöbbet fotózott hölgye, a modern nő egyfajta eszménye
volt, generációjának eminens ünnepeltje, aki modern Teréz anyaként járta a
világot. Valószínűleg közvetlen modora, mellyel a legegyszerűbb és
legnyomorultabb emberekkel is könnyedén megtalálta a hangot, állította leginkább
szembe a konzervatív királyi családdal. Diana mindent megtett, hogy
Nagy-Britanniának, a brit monarchiának fiatalos arculatot kölcsönözzön.
Médiaszereplése még 1981-ben kezdődött, amikor a nem éppen snájdig Károly herceg
feleségül vette a nála tizenhárom évvel fiatalabb Lady Diana Spencert. Diana
minden feltételnek megfelelt: kékvérű, szemrevaló, protestáns hajadon, aki elég
fiatal személyiségének átformálásához. Szülei fiút vártak helyette, és annyira
letörtek voltak, hogy egy hétig nem találtak számára nevet. A tanulás nem volt a
lány erőssége, viszont kiváló úszó volt, és ügyesen zongorázott. A szíve mélyén
balerina szeretett volna lenni, nagy kérdés azonban, hogy a 180 centire nyúlt
lányt ki bírta volna emelgetni a színpadon. Anyja félrelépése miatt a szülők
elváltak, mostohanyját nem kedvelte, így Diana a messzi Svájcban járt
középiskolába. Ráébredt arra, hogy ott is tanulni kell, ezért hazatért, és két
barátnőjével kibérelt egy lakást. Dolgozni kezdett, pincérkedett, takarított,
oviban gyerekekre vigyázott. A tizenkilenc éves Diana egy vadászaton találkozott
először Károllyal, aki történetesen éppen Diana nővérének, Sarah-nak udvarolt.
Bár természetük teljesen eltért egymástól, mégis őt választotta Károly, és
1981-ben világra szóló külsőségek között feleségül vette, vele együtt a
bulvársajtót is.
A példa nélküli érdeklődés a família, különösen az ifjú pár iránt egy új
időszakot hozott el a királyi család életében. Már az is címlapra került, ha
Diana csokoládét majszolt vásárlás közben. Fiatalasszonyként nem igazán találta
a helyét, a királyi család nem nyújtotta át neki a walesi hercegnők munkaköri
leírását. Különös érzékenységgel viseltetett a kitaszított, beteg emberek felé,
s ezzel meg is találta élete hivatasát, hamarosan nyakába vette a glóbusz
elmaradott vidékeit. Élete során több mint száz alapítvány mellett az Angol
Nemzeti Balettet, fiatal művészeket, divattervezőket is patronált. Egy
interjúban Diana azt állította, hogy legtiszteletreméltóbb példaképei Margaret
Thatcher, Madonna és Teréz anya – erős akaratuk és meghatározó szerepük miatt a
saját területükön.
A balsors házasságukat is megtépte: Károly fiatalkori szeretője, Camilla Parker–Bowles
szellemként ányékolta be az ifjú párt. Diana egyszer meg is említette az
újságíróknak, hogy házassága egy „kicsit túlzsúfolt, ugyanis hárman vannak
benne”. Diana szerette férjét, de Camilla, továbbá a média pressziója, az udvar
magas elvárásai miatt idegei felmondták a szolgálatot. Súlyos depresszióval
küzdött, többször követett el öngyilkossági kísérletet, kiderült róla, hogy
gyermekkora óta bulímiában szenved. Egyik pillanatban olyan volt, mint a brit
társadalom vizén sikló hattyú, a másik pillanatban viszont fel akarta vágni az
ereit. 1992-ben Diana végül fiaival együtt elhagyta a palotát, a válást négy
évvel később, halála előtt egy évvel mondták ki. A királyi család új kihívás
előtt állt, Diana 17 millió fontot kapott a válás részleteinek elhallgatásáért.
Élete új szerelmével, az egyiptomi születésű milliárdos Dodi al-Fayeddel halála
előtt néhány héttel ismerkedett meg. A muzulmán udvarlót többek között a királyi
udvar sem nézte jó szemmel. A dAlma alagútban mindketten szörnyethaltak a
fatális ütközésben 1997. augusztus 31-én. Az Operation Paget fedőnevű vizsgálat
szerint egyetlen fantazmagória sem áll meg, tehát Diana tragikus baleset
áldozata lett. A sofőr ittas állapotban a lesifotósokat maga mögött hagyva a
megengedettnél kétszer nagyobb sebességgel hajtott biztonsági öv használata
nélkül.
A nyilvánossággal kapcsolatban Diana egy ízben úgy nyilatkozott: „Először
gyűlöltem a fotósokat, de amikor az egyik azt mondta, hogy ha lefotózhat, a
gyerekei jobb iskolába kerülnek, azóta másként látom a munkájukat. A jövőmet
Nagy-Britannia nagyköveteként képzelem el, több mint félszáz fotósómmal
szeretném bejárni a világot, ugyanis a világ fekélye a szeretetlenség, és azt
hiszem, egy rövid időre tudok adni egy kis szeretetet az embereknek. Úgy
gondolom, az emberek is ezt várják tőlem, s nem azt, hogy királynő legyek.”
Diana sokáig férje mellett állt, annak ellenére, hogy házasságuk alatt
nélkülözte szeretetét, pedig szülei válását látva boldog házasságot szeretett
volna. Sokszor volt depressziós, és szégyellte, hogy nem tud minden feladattal
megbirkózni, elsősorban házasságával. „Naivan először azt gondoltam, a médiát a
munkánk érdekli – nyilatkozta egy ízben –, de évekkel később rá kellett jönnöm,
hogy csupán árucikkek vagyunk, akikből jól megélnek valakik. Vagy elsüllyedek,
vagy úszok tovább. Én az utóbbit választottam.”
2007. 10. 04. (XI/40)
