A november végén hazánkba látogató Bryan Guy Adams fehér hollónak számít a
rockzene világában: nem drogozik, plasztikai sebész nem látta, családi botrányai
sincsenek, sőt, öngyilkossági kísérleteket sem követett el. Jókedvűen zenélget,
és elmondása szerint azon kevés rockzenész közé tartozik, akit hidegen hagynak a
„kalóztámadások”, azaz a feketepiacon terjedő tiltott mutyizás. Bryan úgy véli,
ha a jogdíjaktól el is esik, legalább akkor is az ő zenéjét hallgatják. „Minek
izgatnám magam, ha úgysem tehetek ellene semmit?” – közli a művész, könnyedén
lemondva a meg nem szerzett milliókról.
Sokan kiismerhetetlennek tartják az egyszerű, majdhogynem „melós” ruhában zenélő
Adamset. Talán van rá magyarázat: relatíve normális környezetben nőtt fel, bár
itt is becsúszott egy válás. Katona-diplomata családja révén az ifjú Bryan
bejárta az egész világot. Mire apja diplomata szolgálatai leteltek,
hazaköltöztek Kanadába, de a hirtelen bekövetkezett nyugalom és egyhangúság a
család bomlásához vezetett. Adams ekkor tizennégy éves volt, és addig is
jóformán évente volt kénytelen váltogatni katonai és diplomataiskoláit – többek
között Izraelben, Portugáliában, Ausztriában, Franciaországban és Angliában –,
így nem csoda, hogy tizenöt évesen úgy gondolta, Kanadából is megárt a sok:
gitárt ragadott, és irány az ismeretlen.
Tanárai szerint egész jó tanuló lett volna, ha bejárt volna az órákra. Így
azonban nagybetűs élete a Csatabárd étterem mosogatója mellett, illetve egy
állatkereskedés pultja mögött indult.
Tizennyolc évesen találkozott a harminc év körüli Jim Vallanc
zenész-producerrel, s hosszú távú barátság és igen gyümölcsöző munkakapcsolat
alakult ki közöttük. Pályafutása során olyan sztárokkal dolgozott együtt, mint
Joe Cocker, Bonnie Tyler, Tina Turner, Barbara Streisand, Sting, Celine Dion és
Rod Stewart, ám saját bevallása szerint zenéjére Bruce Springsteen gyakorolta a
legnagyobb hatást. Pályafutásának eddigi csúcspontja az 1992-es Robin Hood, a
tolvajok fejedelme című film betétdala, az Everything I Do (I Do It for You),
ami Oscar- és Golden Gobe-díj jelölést hozott a napokban a negyvenhetedik évét
betöltő sztárnak, valamint tizenhat hétig vezette a brit slágerlistákat, ami
addig senkinek nem sikerült.
A Szilaj, a vadvölgy paripája című DreamWorks animációs alkotás zenéjét Hans
Zimmerrel közösen írták, de mivel a két zeneszerző egymástól távol élt, így
kihangosíthatós telefonok segítségével komponálták meg a muzsikát. Legújabb
albuma, a Room Service (Szobaszolgálat) is egyedülálló módon, huszonhat európai
szállodában készült az elmúlt néhány évben: fellépéseinek üresjáratait
kihasználva mindig felvett egy-két dalt az éppen aktuális hotelszobában.
A vegetáriánus dalszerző nem csupán a zene területén termékeny, másik
szenvedélye a fotózás. A három Oscar-, két Golden Globe-, valamint Grammy-díj
jelöltséggel is büszkélkedő Adams idén tavasszal megnyerte a német fotósok Lead
Awards-díját. II. Erzsébetről készült fotói a kanadai postabélyegeken is
forgalomba kerültek.
A sűrű kattintgatás eddig három fotós könyvet eredményezett: 1995-ben a Made in
Canada, a Haven és a tavaly Calvin Klein közreműködésével megjelent American
Woman fotóalbumokat. A könyvekből befolyt összegeket karitatív célra, a Kanadai
Mellrák Alapítvány munkájára fordították. A jótékonykodó Adams több
segélykoncertet adott például Pakisztánban, a súlyos földrengésben elpusztult
iskolák újraépítése végett. De örömmel zenélt jordán, etióp gyerekek, palesztin
menekültek, thaiföldi, Srí Lanka-i földrengések során megsérült emberek és
falvak megmentéséért is.
2006. 11. 17. (X/46)
