Vajon miért gyűlölte ilyen feneketlenül a baloldal Finkelsteint? A választ valószínűleg akkor kapjuk meg, ha végignézünk a tanácsadó életművének legfontosabb állomásain.
Közismert, hogy Finkelstein karrierjében a nagy áttörést 1976 jelentette, amikor kézbe vette a hivatalban lévő elnökkel, Gerald Forddal szemben a republikánus elnökjelöltségért ringbe szálló Ronald Reagan katasztrófa felé tartó kampányát. Az Észak-Karolinában bekövetkezett fordulat, a 110 ezer republikánus szavazó mozgósítása és a Reagan-kampány elképesztő hajrája ugyan nem volt elég Ford legyőzéséhez (az elnök végül a demokrata Jimmy Carterrel szemben maradt alul novemberben), de a republikánus jobbszárny ikonjává tette Reagant, utat nyitva a négy évvel későbbi jobboldali forradalomnak és annak a folyamatnak, amely az Egyesült Államok külpolitikájának megváltozásán keresztül a Szovjetunió összeomlásához vezetett.
A szabad világ tehát elsősorban Reagan elnökségét köszönheti Finkelsteinnek, és önmagában ez a tény elég lenne ahhoz, hogy a stratégának helye legyen a történelemkönyvekben. De a mából visszatekintve legalább ekkora hatású fejlemény volt, hogy 1996-ban az ő irányításával került kormányra Izraelben a Benjamin Netanjahu vezette Likud. Netanjahunak alig néhány hónap alatt húsz százalékpontnyi hátrányt sikerült lefaragnia a Jichak Rabin meggyilkolása után miniszterelnökké előlépett Simon Peresszel szemben, elsősorban a Finkelstein által felépített, elképesztően tudatos kampánynak köszönhetően.
2017. 08.25. (XXI/34)
