A 127 éves folyóirat különkiadása nyolcvan transznemű kisgyermek portréját tárja elénk. Az embernek az az érzése, hogy egy globális méretű pedofil hajlam akarja kifehéríteni magát, és rút szándékait nyíltszínűvé téve, kollektív agymosásban részesíti a világot. A nyilvánosság végiggondolatlanul legitimál, és az egyre vadabb dolgok publikálása folyamatosan arrébb tolja a határokat.
Úgy látszik, a szakállas nő nem tágította ki eléggé beszűkült gondolkodásmódunkat, úgyhogy most félig öntudatlan gyerekekkel kell mindezt véghezvinni. Hogy az önkéntes meghülyülésen túl mindebben markánsan látszik a megbízói akarat, arról a jelenség kiterjedtsége tanúskodik.
A Facebook „progresszív” kezdeményezése például ötvenre bővítette a regisztráció során választható nemi kategóriák számát. Ez a szám – bevallom – feladta nekem a leckét. Vajon mi állhat a kettő és az ötven között? Jó, gondoltam, egy-kettő még lehet az átoperált, transznemű férfi vagy nő, de mit fedhet le a többi negyvenakárhány? – tettem fel magamban a kérdést, miközben a témát kutatva szembesültem vele, hogy időközben a haladás már eljárt az elavult ötvenes szám fölött, és a közösségi oldal közben forradalmi lendülettel a lélektani hetvenet is elhagyva, hetvenegyre kerekített.
2017. 01.20. (XXI/03)
