Az Emberi Jogok Európai Egyezményét 1950-ben fogadta el az emberi jogok és a jogállamiság intézményének védelmezésére alapított, strasbourgi székhelyű Európa Tanács. E nemzetközi szervezet nem keverendő össze az Európai Unióval. Jelenleg negyvenhét tagja van: az összes európai ország (Oroszországot is ideértve), sőt még Törökország is. Az Egyezmény betartását az általa felállított nemzetközi bíróság, az Emberi Jogok Európai Bírósága felügyeli. Emberi jogi sérelem esetén a tagállamok állampolgárainak joguk van hozzá fordulni, ha a hazai jogorvoslati lehetőségeket már kimerítették.
A nemzetközi meleglobbi – nemi diszkriminációra, a magán- és a családi élet autonómiájának sérelmére hivatkozva – évek óta ostromolja az Egyezmény házasság- és családvédő passzusát, ami kimondja, hogy „a házasságkötési korhatárt elért férfiaknak és nőknek joguk van a házasságkötésre és a családalapításra, az e jog gyakorlását szabályozó hazai törvények szerint” (12. cikkely). Évente – legutóbb éppen júniusban (Chapin és Charpentier vs. Franciaország) – születnek ítéletek ebben a témában. A házasság hagyományos felfogását támadó érvek között még olyan jogi perverzitás is hangot kap, miszerint az idézett jogszabályhelyen szereplő férfi és nő fogalompár nem a házasság struktúrájára utal, hanem csak arra, hogy mind a férfiaknak, mind a nőknek joguk van házasságot kötni (bárkivel). Az Emberi Jogok Európai Bírósága azonban eddig még állta a sarat. Az utóbbi „érvvel” szemben kimondta, hogy nem lehet az Egyezmény egyes rendelkezéseit a többitől elszakítva értelmezni. Ahol nincsen jelentősége a nemi identitásnak, ott az Egyezmény a „mindenki” kifejezést használja: például „mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához”.
A házasság és a családalapítás tekintetében viszont a férfi és a nő nevesítése kifejezetten a különneműséget húzza alá. A Bíróság arra is rámutat, hogy az Egyezmény nem szakítható ki a történeti kontextusból sem: amikor 1950-ben megalkották, nem fért kétség hozzá, hogy a különneműek családjogi kötelékét értették házasságon.
2016. 07. 15. (XX/28)
