Bár Schiffer az LMP egész története során irtózott a bal- és a jobboldali címkék használatától, a kívülállók számára nem lehetett kétséges, hogy az ő – időnként az elviselhetetlenség határát súroló, máskor azon is túlmenő – makacssága által fenntartott ökopárt valójában az Őszöd után hiteltelenné vált MSZP–SZDSZ konglomerátum baloldali alternatívájaként jött létre és lett sikeres, már amennyiben a parlamenti küszöb kétszeri megugrása sikernek tekinthető. (Annak tekinthető; az MDF és az SZDSZ 2010-es összefogásának példája azt mutatja, hogy vannak esetek, amikor az ötszázalékos küszöb igenis áthághatatlan akadály egy mégoly nagy múltú párt vagy pártszövetség előtt.)
Érthetetlen, hogy a mai magyar baloldal egy része miért tekint valamiféle nosztalgiával a Gyurcsány-kormány időszakára. Nehéz nem belátni, hogy a 2006 és 2010 közötti évek máig nem múló meghasonlást okoztak a baloldali és liberális táborban. Az MSZP támogatottsága már az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése előtt megroggyant; az a tény pedig, hogy Magyarország miniszterelnöke pártja zárt frakcióülésén eldicsekedett az MSZP képviselőinek azzal, hogy kormánya voltaképpen államcsődöt kockáztatva igyekezett elkendőzni a gazdaság valós állapotát a 2006-os választási győzelem érdekében, visszafordíthatatlanná tette a 2006 tavaszi balliberális tábor széthullását. A folyamat szimbolikus eseménye volt az országot 1994 és 1998, majd 2002 és 2008 között irányító MSZP–SZDSZ koalíció 2008 tavaszi felbomlása.
***
2016. 06. 03. (XX/22)
