hetilap

Navracsics Tibor a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában fejtette ki véleményét az Európa Tanács valószínűleg esedékes monitoring-eljárásáról (amely a magyarországi demokrácia és jogállam működését volna hivatva megfigyelés alá vonni), és azt találta mondani, hogy mintha megint „előbb lett volna ítélet, mint tárgyalás”. Ez a beállítás azonban alapjában hamis. Hiszen az Európa Tanács illetékes bizottsága egyelőre csupán arról döntött, hogy majd júniusi plenáris ülésén, mire a Rui Tavares portugál képviselő által jegyzett jelentés elkészül, szavazásra bocsátja a monitoring elindítását. Ha a többség ezt elfogadná, az már felfogható volna egyfajta ítéletnek, mondjuk egy „elsőfokú” verdiktként, de az igazi megmérettetés maga a megfigyelési eljárás, amelynek alapján a tanács minősítheti a magyar viszonyokat. Szó sincs tehát arról, hogy tárgyalás nélkül megelőlegezték az ítéletet – erre az ET eljárásrendje nem is ad módot –, viszont kétségtelen, pusztán a vizsgálat lehetőségének megteremtése sem túlságosan hízelgő a magyar kormányra nézve.

Hogy erre sor kerülhetett, azt Navracsics az európai baloldal összeesküvése mellett a „kritikusok egy részének” ismerethiányával, meg a kormány céljai iránt tanúsított értetlenségével magyarázza; feltételezése szerint a bírálók „nem gondolják, hogy ilyen léptékű változásokra volna szükség”. Itt már valamivel közelebb jár az igazsághoz – ha nem is úgy, amiként sugallni próbálja. Ami a baloldal aknamunkájának paranoid vízióját illeti, azzal foglalkozzanak a politikai pszichológia művelői, de az értetlenség és a kormány céljaival szemben táplált kételyek felemlegetésére érdemes reflektálni. Navracsicsnak ugyanis igaza van: az Orbán-kormány céljait Európában jó ideig egyáltalán nem értették. Ám attól kezdve, hogy megértették, már nem gondolják, hogy azok elfogadhatók.

A kezdeti értetlenség oka egyszerű volt. Senki nem akarta elhinni, hogy Magyarország, egy eminensen alkotmányos jogállam új vezetői csakugyan nekiláttak leépíteni a demokrácia garanciális elemeit és intézményrendszerét. Miért tenne ilyet egy uniós tagország, amely csak két évtizede szabadult a totalitarizmus szorításából, és népének állítólag leghőbb vágya volt a szabadság? Beletelt vagy két évbe, mire Európa egyáltalán felfogta, mi folyik Magyarországon. Kellett ehhez a kétharmados többséggel keresztülvert új alaptörvény, meg annak sorozatos módosításai – de most már mindenütt értik, mit jelentenek „az ilyen léptékű változások”, ahogyan Navracsics aposztrofálja az egyre növekvő demokráciadeficitet.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek