Mindenesetre ezt a kommunikációs rohamot nem lesz könnyű levezényelni. Ha ugyanis az elmúlt két és fél év gazdasági adatsorát végigvesszük, enyhén szólva lehangoló képet kapunk az ország helyzetéről. Köztudomású, hogy recesszióba kerültünk, annak minden drámai jellemzőjével, vagyis csökkent az ipari termelés, a nemzeti jövedelem, a bérek vásárlóértéke, a beruházási hajlandóság, a növekedés, a fogyasztás és a munkahelyek száma. Mindennek alapján tehát lehetetlennek tűnik sikerpropagandát folytatni – hacsak az akciósorozat kimunkálói nem olyan meseelemekkel traktálják majd az állampolgárokat, amelyek köszönőviszonyban sincsenek a valósággal. A minta egyébként már elkészült: Orbán Viktor évértékelő beszéde éppen ezt a minden reális alapot nélkülöző víziótechnikát alkalmazta; gondosan ügyelve, nehogy egyetlen ponton is beleütközzön a tényleges viszonyokba.
A nem kampánynak nevezett kampányra szerződő cégek részletes központi iránymutatás nyomán dolgoznak majd, amely megszabja, milyen témakörökre és szlogenekre kell építeniük. Itt van például a „versenyképes állam” és a „működőképes egészségügy” címszava; egyebek közt ezekkel kellene kezdeniük valamit. Áthidalandó probléma azonban, hogy éppenséggel nem vagyunk versenyképesek, és nem működik az egészségügyünk. A kormányzati sillabusz nyilván ezért ajánlja megoldásként, miszerint „hitet kell adni az embereknek, hogy változások következnek, mert amíg világosan látható a jövőkép, addig hajlandók aktívan támogatni a kormányt”. Ha jól értjük, ez a megejtő mondat azt jelenti: miután a jelenlegi állapotok a legkevésbé sem igazolják a kormány állításait, házaljatok a jövőre szóló, vagyis még sokáig ellenőrizhetetlen ígéretekkel, fessetek rózsás jövőt a hinni vágyóknak. Nos, ez bizonnyal menni fog – hiszen a kormánypártiak legalább ebben a népámításban már csakugyan felmutattak eredményeket.
Mindazonáltal most mintha mégis kételyeik támadtak volna a folytatás dolgában. Úgy látszik legalábbis, hogy több lábra akarják állítani a „lakosság tájékoztatását”, és ezért még azt sem tartják elegendőnek, ha a hamis diadaljelentések mellett bevetik az ellenzékkel szemben megszokott lejárató kampányt – a jelek arra vallanak, hogy szükségét érzik egy újabb küzdőtér megnyitásának. Igen, a külső ellennel vívott szabadságharc mellett meg kell vívniuk a belső ellenséggel is, amely ha nem is a pártban, de az ország akár legfontosabb intézményeiben mindeddig nyilván elszabotálta a kormány munkasikereit.
2013. 03. 01. (XVII/9)
