hetilap

Hetek hetilap vásárlás
A valódi hadüzenet

2012. 03. 30.
Mostanában egyre-másra azt olvasni politológusoktól és publicistáktól, hogy az egész orbáni „szabadságharc” – tisztesség ne essék szólván – csak kamu; hiszen miközben a miniszterelnök itthonról keményen üzenget Brüsszelnek, aközben lassan, de biztosan teljesíti az uniós elvárásokat. Persze, a „gyarmatosítók” ellen szított magyar indulatok kétségkívül azért emeltetnek a kormányzati retorika rangjára, mert a súlyát vesztett ellenzék már nem töltheti be a potens nemzeti ellenség hálás szerepét – az Európai Unió minden szempontból megfelelőbb mumus a jobboldali retorikában. Mindazonáltal Orbán Viktor abszurd függetlenségi harcának túlságosan is egyszerű magyarázata volna, ha csupán egy belpolitikai használatra legyártott kampánystratégiát látnánk benne.

Mert igaz ugyan, hogy ennek a hadjáratnak nagyobb a hazai füstje, mint a brüsszeli lángja, de azért ne feledjük: mindazok a sarkalatos törvények és alkotmányos problémák, amelyekkel az Európai Bizottság, az Európa Tanács és nem utolsó sorban az Európai Parlament hosszú hónapok óta kiemelten foglalkozik, a legkevésbé sem véletlenül – vagy amiként a kormánypártiak panaszolják – valamiféle kettős mérce igazságtalansága folytán váltak nemzetközi vita tárgyává. A kétharmados „forradalom” nem egészen két év alatt elszántan úgy alakította át Magyarország közjogi viszonyait, hogy azok feltűnő módon nem felelnek meg többé a fejlett alkotmányos jogállamok eszményének. Ez a valódi hadüzenet Európának.
Megértéséhez pedig még csak különösebb képzettség sem szükségeltetik. Hogy valaki felmérje, hogyan szűkült az Alkotmánybíróság illetékességi köre, miként változott meg az igazságszolgáltatás irányítása, micsoda hatalom koncentrálódott a médiahatóság kezében – ahhoz bizony elég a józan ítélőképesség. Más lapra tartozik, hogy a különféle szakosított szervezetek az unió alapjogi normáihoz viszonyítva, az európai jogrendszerrel való összehasonlításban, a plurális demokrácia tradicionális értékeit számon kérve elemzik a Nemzeti Együttműködés Rendszerének korszakalkotó vívmányait. És jobbára arra a megalapozott véleményre jutnak, hogy ezek a leleményes újdonságok nem állják ki sem az elvárható szakmaiság, sem a mérvadó szellemiség próbáját. Ez utóbbi szempont pedig különösen azért fontos, mert a magyar kormányzat éppen azt akarja a legkevésbé felfogni, hogy a jogbiztonság és az alkotmányosság garanciái nem kizárólag a törvények betűjén múlnak, hanem legalább annyira azok szellemiségén. És persze egymással való kapcsolatukon, a teljes rendszeren, amelyet alkotnak.
Figyelemre méltó, hogy amikor e hét elején az Európai Parlament Emberi Jogi Szakbizottsága megkezdte a magyar jogrend akár több hónapos munkát igénylő vizsgálatát, akkor a kijelölt jelentéstevő, a portugál Rui Tavares azt mondta, hogy nemcsak az érintett jogszabályokat, hanem azok vetületeit is tárgyalják majd, „széles összefüggésben” értelmezve a helyzetet. Ennek a szándéknak azért van nagy jelentősége, mert nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy a magyar kormány szokásos kibúvóit, meglehetősen átlátszó, legfeljebb formailag akceptálható „megoldásait” a bizottság aligha fogadja el. Hiába hivatkoznak például arra az igazságügyi minisztérium emberei, hogy egyes esetekben a kifogásolt törvénycikket annak rendje-módja szerint megváltoztatták, hiszen az adott kinevezési jogkört ezentúl nem a kormányfő, hanem az országgyűlés gyakorolja – mert tudvalévő, hogy az adott politikai konstellációban a kétharmados többség is a miniszterelnök intencióit hajtja végre. Vagy hiába szól „csupán” kilenc évre néhány állami kulcspozíció betöltőjének megbízatása, ha annak lejárta után is csak kétharmaddal lehet a tisztségviselőt leváltani. Ha ezeket és még jó néhány más hungarikumot górcső alá vesz az unió – és nemcsak az emberi jogok bizottsága, hanem a Velencei Bizottság és a többi testület is –, akkor fokozatosan kirajzolódnak az új magyar jogrendszernek azok a sarokpontjai, amelyek semmi másra nem valók, mint a jelenlegi kormánypárt hatalmának feltétlen fenntartására. Nem kétséges, hogy ebből az aspektusból különösen a választási törvényt veszik majd nagyítóval szemügyre; de a médiatörvény további alapos szétszálazása is hátra van még.
A magyar kormány képviselői amúgy indokoltnak tűnő méltatlankodással ismételgetik, hogy az uniónak immár nincs oka kételkedni Budapest korrekciós készségében, hiszen a kifogásolt törvények permanens tatarozás alatt állnak, a parlament pedig kész szentesíteni a javított változatokat. Csakhogy ez nem teljesen igaz. Egyrészt a kormány lényegi kérdésekben megmakacsolta magát, másrészt az uniós szervezetek némelyike csak ezután terjeszti ki vizsgálódásait további területekre. Frank Engel luxemburgi – egyébként néppárti, tehát jobboldali – képviselő fogalmazta meg igen pontosan, miért nem tágíthat Brüsszel a magyar jogrend módszeres átvilágításától. „Ha az EP nem akar félévente visszatérni a magyar ügyekre, akkor egyértelművé kell tennie a kormány számára, hogy egyszer és mindenkorra rendbe kell hoznia a vitatott jogszabályokat és gyakorlatot.”

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!