hetilap

Suhanás piskótatalpakonAz elmúlt 60 évben a sísport különböző területein tevékenykedtem. Már az írás bevezető sorainál kellemes meglepetés ért! A sízés talán legmeghatározóbb eszméjével találkozhattam, amit Üveges Bálint Fridtjof Nansentől idézett, és amely a sízés mint életforma személyiségformáló hatását méltatta. A cikk jól foglalta össze a sportággal járó legfontosabb szempontokat, kitérve a felszerelésre, kiegészítőkre, a sízéssel járó élményekre, veszélyekre, és érintette a technikával kapcsolatos alapvető feltételeket is. Hasonlóan kellemes meglepetés ért, mikor Wetzl Péter kitűnő síző és hegymászó sporttársam nevével, illetve szakmai megjegyzésével találkozhattam: „az igazi élvezet, ha az él vezet”.Csupán néhány apró szakmai kiigazítással szeretném az írást kiegészíteni. A sízés két fő ága: az alpesi sízés (lesiklás, óriásműlesiklás, műlesiklás), illetve az északi szakág (sífutás, síugrás, északi összetett), valamint a biatlon külön szakág (sífutás-lövészet összetett versenye). Valóban, a piskóta formájú sílécek segítik a sík kanyarodását, azért azt túlzásnak tartom, hogy a sízőt „egyik kanyarból a másikba átdobja”. Az élváltás azért ennél összetettebb feladat, és szakszerű végrehajtása nem kitalálható kategóriába tartozik. A cikk írója következetesen bakancsnak nevezi a sportág egyik alapvető felszerelését, amely helyesen sícipő. Befejezésként sok éves tapasztalatom esszenciájaként megfogalmazott tézisemmel szeretném a sízést kedvelőket útravalóul ellátni: „A gravitáció által megjelenő erők lefékezése nem sízés, hanem hegyvakarás, a sízés ívek húzása a siklás irányába.”Pajor István síoktató, síszakedzőMagyarország visszafejlődöttFenti címet viselő cikkükben konzervatív-republikánus beállítottságúnak nevezik a New York Times-t. Azonban a konzervatív jelző legfeljebb a lap külsejére, stílusára lehet igaz, maga az újság liberális szemléletű.Vajda ZoltánBelzebub támadásaCikkük megjelenése után a pápa kinevezte Erdő Pétert a Vatikáni Államközi Kapcsolatok pápai Titkárságának tagjává. A kinevezettek között vannak továbbá az alábbi bíborosok: Marc Ouellet, a Püspöki Kongregáció prefektusa, Fortunato Baldelli főpenitenciárius, valamint Raymund Leo Burke, az Apostoli Szignatúra Legfelsőbb Bíróságának prefektusa. Nem hinném, hogy ez a kinevezés tetszik Erdő Péternek, ha belegondolunk, hogy csupa olyan emberrel ül ott együtt, akiknek van más, rendkívül fontos vatikáni pozíciója – ami neki nincs. Mivel tudomásom szerint az Államközi Kapcsolatok Titkársága „hírszerző” jelleggel is működik, a bíboros érseknek nyilván a kritikus magyar egyházi belügyekről kell majd infókat átadnia. Mindemellett ez a pozíció leszállópálya is lehet számára, ha itthon túl forróvá válna a talaj a lába alatt.Név és cím a szerkesztőségbenHit vagy hiszékenység?Hogy senki jóhiszemű embert meg ne bántsak, és jogilag se legyek támadható, úgy gondolom, találjunk ki gyorsan egy külföldi befektetőkkel közösen létrehozott ötletes, de fiktív kereskedő- és szolgáltatóláncot, s azt nevezzük el talán PH-klubnak: a Pénz-éhes Hiszékenyek Klubjának. Ha sikeresek akarunk lenni, inkább olyasmivel lépjünk a nyilvánosság elé, olyan logót tűzzünk a pólónkra, amit a divat, a szóbeszéd könnyen felkap: a „gyors és könnyű meggazdagodás lehetőségét”. Igen, ez lesz a nyerő! Ennek reményében ígérjen hát ez a klub mindenféle földi jót, piros almát, mogyorót, „egy csupa becsületes emberből álló baráti szövetséget”, a nagy sápot harácsoló, csúnya „közvetítőkereskedelem” megkerülésére.A kedvező lehetőségek sokszínű szivárványával, meggyőző, előre begyakorolt szövegünkkel nem nehéz az önbizalmukban megrendült, elkeseredett embereket elámítani. Hiszen logikus, amit ajánlunk: közvetlen kapcsolatot a termelők és a fogyasztók között! Az előnye könnyen hihető és egyszerűen követhető. Ha pedig már pedzi a kiválasztottunk a fölajánlott klubtagságban rejlő összefogás előnyeit, könnyű lesz rávenni, hogy rangos-hasznos klubunk tagja legyen. És nekikezd, hogy tovább adja ami titkot tőlünk megtudott: maga is szédíteni, gyűjtögetni kezdi a hasonló megélhetési gondokkal küzdő s mára ugyancsak eladósodott barátait. A jobb sorsra éhezőket. Mi legyen tehát a mi nagyszerű PH-klubunk vonzó kínálata? A javak lehető legszélesebb spektrumát kell az éhes tekintetek elé vetíteni, ez világos. Persze hihetően, napról napra, hétről hétre gazdagítva az étlapot. De hogy tudjuk az annyiszor átvert, már sokszor csalódott emberek szunnyadó vágyait mégis felkorbácsolni? Az biztos, hogy szerényen kell indítanunk. Bontsuk ki a zászlónkat halkan azzal, hogy nálunk már ötezer forint átutalásával be lehet lépni exkluzív klubunkba. Annak érdemes elsősorban klubtaggá lennie, aki a vásárlásain (is) takarékoskodni akar, vagy kényszerül. Célzottan megkeresendő barátunknak fölajánlunk egy kedvező lehetőséget. Egy elegáns kis kártyát mutatunk neki, s tájékoztatjuk használatának előnyeiről. Felhívjuk a figyelmét, hogy a nemsokára megjelenő magazinunkban fog szerepelni, hogy milyen árucikkek, szolgáltatások megvásárlásához vagy igénybevételéhez jogosít tagsági kedvezményre a listában szerepelő cégeknél. A kártyatulajdonossá vált klubtagunknak ezt követőleg mindössze egy házi feladata marad a neki felajánlott „jómód bársonyos útján”: kövesse figyelemmel elektronikus postáját, s a következő hétre ígért netmagazinunkat böngéssze át aztán figyelmesen. A kártyás, olcsójános-bevásárlóhelyek ott már ugyanis tematikus csoportosításban lesznek olvashatóak!A még mézesebb csali azonban az, hogy valamennyi beszervezett ismerős után vásárlási jutalompont jár! Akit ez annyira felbuzdít, hogy egy héten belül húsz friss belépőt hoz, a startja már „tuti”, mert saját költségén ugyan, de Pestre invitáljuk. Az pedig megéri a szerény befektetést, mert nem is akárhová! Egy előkelő hotel konferenciaszalonjába, ahol egész napos menedzserképző fejtágító várja, ami egy „akármit rendelhetsz” csúcsszuper vacsorával zárul. Ezen a fejtágítón kapnak első klubtagjaink aztán részletes eligazítást és bevált metodikát a gyors gyarapodásukhoz vezető további teendőikhez.Látszólag mindenki jól jár a PH-klub iránti elköteleződéssel. A legnagyobb haszon persze a miénk, a kezdeményezőké lesz, akik a lánc végét a kezünkben tartjuk, de talán még annak is csurran-cseppen, aki ebbe a machinációba a kezdet kezdetén kapcsolódik be…Fekete János