Ilyet, mint a június 19-ei lapszámban a TEMPO elnökének leveléből származó részletek, még csak a zártosztályon láttam! Ott ugyanis a nővérek beleteszik a kórlapba a betegek által kreált irományokat (levelek, „kérvények", költemények stb.), hogy az állapotuk változása, téveszméik tartalma és erőssége valamelyest követhető legyen. Medikusként jónéhány ilyet átlapoztam, és bizton állíthatom, hogy Borbély úr szerkesztőségekhez eljuttatott levele a gyöngyszemek közé tartozna. Kár, hogy bezárták az OPNI-t...
Üdvözlettel: dr. G., Budapest
Az utolsó lágerőr
Papp Levente, a Demjanjuk-perről tudósító írásában az ukrán és a baltikumi travnyikok, az európai zsidóság kiirtásában a nácikkal kollaboráló, sokszor a németek helyett a piszkos munkát elvégző gonosztevők szerepét vizsgálja. Ljudmilla Ulickaja méltán világsikert aratott, magyarul a Magvető Kiadó gondozásában megjelent Daniel Stein, a tolmács című új regényének is ez az egyik vonulata. Az idei könyvfesztivált jelenlétével megtisztelő szerző plasztikusan tárja az olvasó elé azt az embertelen világot, ahol brutalitás és árulás prófétái mellett, ha ritkán is, de hősök is teremtek. Az áldokumentum kollázs-regény egy valóságos személy, Oswald Rufeisen élete és az arról szóló publikációk alapján készült, aki sok zsidó életét mentette meg a megszállt Litvániában, később a judaizmussal szakítva keresztény szerzetesként Izraelben próbált a rászorulókon segíteni. A sok szálon és több idősíkban futó feszes, stílusbravúrok sokaságát felvonultató regény elolvasása nagy segítség a kelet-közép-európai huszadik századi történelem megértésében, és nem engedi elfelejteni (még ha sokan szeretnék is), kik voltak gazemberek, és kik a hősök. Érdemes elolvasni!
Kenessei István, Budapest
2009. 07. 10. (XIII/28)
