Érdeklődéssel olvastam a Bodoky Tamás indexes újságíróval készült interjút, ami 2006 őszének rendőri túlkapásairól szól. Levelemmel szeretnék ellensúlyt képezni az interjúalany egyoldalú üzenetével szemben – csupán az interjú alapján, hisz a könyvet nem olvastam. Képmutató Bodoky kijelentése, hogy könyvét ároktemetésnek szánta. Egy komplex eseménysorból kiragadva csak a bíróságra jutott ügyek alapján akar általános képet nyújtani? Tények helyett érzelmi húrokat penget, ellenpont nélküli számokkal operál (200 feljelentés, 20 vádemelés: ez a szám akkor érdekes, ha tudjuk, más ügyekben mi az arány), majd: „a darabszám volt a lényeg” – mondja ez előállítások számára utalva forrás nélkül. Vagy ő sem ismeri a bírósági eljárás menetét, vagy arra számít, hogy az olvasók nem ismerik, és meglehet velük etetni egy hangulatot a tények helyett. Az, hogy egy bíróságon a vádlott védekezik, miért kriminális és miért akarja annak láttatni? Komoly problémának érzem, hogy egyetlen konkrétumot sem mutat fel, ami alátámasztaná állítását, miszerint politikai támogatást kapott a rendőrség a jogsértésekre. Addig viszont könyvének ez a része nem más, mint a bulvármédia újabb terméke. Egy másik fórumon egyébként elmondta, hogy egyik zavargáson sem volt személyesen jelen. A tény kapcsán, hogy a fideszes Révész Máriusz tartott beszédet a könyvbemutatóján, nem merülhet fel az olvasóban, hogy Bodoky az, aki politikai célokat szolgál ki egyoldalú tanulmányával? Nem lehet, hogy ez az, amiért a ballib nem kíváncsi rá?
Üdvözlettel:
Dr. Franka Gyula, Budapest
2008. 12. 31. (XIII/1)
