Nézzük meg, jelenleg milyen lehetőségei vannak a magyar polgároknak, hogy
érdekeiket választott képviselőik útján artikulálják, és amenynyire lehetséges,
érvényre juttassák. Ha megvizsgáljuk a jelenlegi pártstruktúrát, világosan
látszik, hogy nem felel meg a választói elvárásoknak, nem alkalmas az országban
lévő társadalmi, politikai, gazdasági igények megjelenítésére. Egyszerűbben
szólva, nagyon szegényes a politikai kínálat, és növekvőben van a kereslet. A
piac törvényei szerint a kereslet előbb-utóbb kikényszeríti a kínálat
növekedését. A politikai piacra jutás a kereslet növekedésével egyre inkább
sikerrel kecsegtet.
A kínálat:
1. Magyar Szocialista Párt – történelmi lehetőséget kapott, amikor először a
rendszerváltás utáni választások történetében két egymást követő ciklusban
kormányozhat, megmutathatta volna, mit tud. Meg is mutatta. Először a politikai
hatalmat gazdasági hatalommá konvertáló, majd ezt gazdasági haszonszerzésre
fordító, a korrupció mocsarában dagonyázó, megújulásra képtelen utódpárt nagy
szerencséje volt eddig, hogy elegendő ember szavazott rá a Fidesztől való
félelmében, jobb híján. Vajon hányan támogatnának közülük egy tisztességes,
korrupciótól nem besározódott, a baloldali értékrendet is felvállaló
alternatívát felkínáló pártot?
2. Fidesz Polgári Szövetség – Góg és Demagóg fiai, eszement politikai
ámokfutásukban milyen gyorsan eljutottak a márciusi ifjakra hajazó kezdeti – a
hatalom megszerzéséért és megtartásáért mindenre kész – jezsuitába oltott
bolsevik valóságáig! Élükön az Emberrel, Aki Még Soha Nem Hazudott. Aki nyerni
nem tud, de vereségeit beismerni képtelen, a realitástól egyre inkább elszakadó
Vezér. Sokan látják már itt is, hogy a király meztelen, és szívesen szavaznának
egy konzervatív, modern pártra, amely nem a jobboldali szélsőségesek
segítségével akar hatalomra jutni.
3. A kereszténydemokratákról szó sem essék. Valójában választói támogatottság
nélküli, a parlamentbe a Fidesz hátán beporoszkáló, a keresztény értékrendet a
klerikális érdekekkel összetévesztő csoportocska, akik némi koncért lóbálják a
tömjénezőt. A keresztény hitüket komolyan megélő emberek alig várják, hogy
legyen olyan párt, amely valóban kiáll ezen értékek mellett, és nem egyes
felekezetek anyagi és egyéb követeléseinek a többi ember kárára történő
kikényszerítésére jött létre.
4. Magyar Demokrata Fórum – egy igazi potemkin párt, ahol a szolid
középosztálybeli konzervativizmus paravánja mögött, ha jól megnézzük, igazából
semmi nincs. A konzervatív értékrend nem elegáns kosztümökről és ezekkel
harmonizáló kalapokról szól, hanem elvekről, korrektségről, becsületről. Egy
konzervatív párt vezetője felemeli a szavát, ha egy labdarúgó-mérkőzésen a
közönség egy része zsidó honfitársai kiirtására buzdít. És ha erről kérdezik,
nem azt nyilatkozza, hogy nem ért a focihoz. Emlékszünk még Dávid Ibolya
szavaira.
5. Szabad Demokraták Szövetsége – Sic transit gloria mundi. Hová tűnt az a régi
elvhűség és áldozatvállalás? Hogy fulladhatott így ki a rendszerváltás fő
motorja? Hová lett az elkötelezett tagság? Az imponáló szellemi potenciál? Hol
vannak a kisjánosok, hackpéterek, tamásgazsik és a többiek? A régi harcosoknak
(ha még maradtak egyáltalán ilyenek a pártban,) már csak a vegetálás az
osztályrészük az MSZP árnyékában, és néha egy kis nosztalgikus, tét nélküli
hősködés valamilyen meleg vagy kendermagos felvonuláson. Egy
konzervatív-liberális talajon álló párt gyűjtőhelye lehetne az SZDSZ
lemorzsolódott, csalódott, nagy létszámú régi tagságának.
Kit támogasson a közügyek iránt érdeklődő, de a jelenleg őt (?) a parlamentben
képviselő pártokból kiábrándult választópolgár? Kire adja a voksát majd az új,
először választó fiatalok sokasága? Egyáltalán, a jelenlegi pártok közül meg
tudja-e szólítani bármelyik is? Aligha.
Itt az idő!
Kenessei István
Budapest
2007. 11. 16. (XI/46)
