A Kidron-völgy Jeruzsálemben a Templom-hegy keleti oldalánál. Itt temették el Jakabot
A hivatalos arám írásból az i. e. 4. századtól kezdődően egy sor nemzeti írás fejlődött ki a térségben. A szír, a perzsa (pársz), a pártus (pahlavi), a nabateus, majd az abból kialakult arab írás ősének egyaránt az arám folyóírást tekinthetjük. A héber kvadrátírás az i. e. 200-as évektől vált nemzeti jellegűvé, és ennek írásképe már a mai héber írás csírájának tekinthető. A hasonlóság oly feltűnő, hogy egy mai izraeli iskolás különösebb gond nélkül el tudja olvasni a bibliai régészet eddigi legszenzációsabb leletét, a 2000 éves Jesája (Ézsaiás)-tekercset. A főként héber szöveghez használt írással arám nyelv? iratokat is rögzítettek, hiszen a köznapi nyelv már az arám valamelyik változata volt, amely a héber nyelv közeli rokona. Az "assurit", vagy arám betűtípussal jegyezték le a Holt-tengeri tekercseket, de Maszadán és Heródiumon fönnmaradtak hasonló cseréptöredékek.
A Második Templom idején használatos zsidó írásra jellemző, hogy – ellentétben a latin írással – nem ismerte azt a fajta lapidáris stílust, ami a kőbe vésett latin feliratok sajátja, és amit a kortársak például a cézáreai Pilátus-feliraton alkalmaztak. Nem volt szabályos, "monumentális" betűtípus az épületek, emlékművek vagy sírkövek felirataihoz, ezért csaknem ugyanúgy néztek ki a betűk, ha az írást kőbe vésték, mint amikor az Írásokat bőrtekercsekre másolták. A betűk különállnak, ligatúra (kötés) nélkül, de szorosan egymás mellett. A kis- és nagybetűt ez az írás nem ismeri. Hasonló, szabályos kézírással vésték kőbe a Jeruzsálemi Templom egyik feliratát, amely hajdan "a kürtölés helyét" jelezte, és a párkányról a mélybe zuhant. A felirat a Siratófal délnyugati sarkánál került elő a törmelék alól.
"Jakab, József fia, Jézus testvére"
2002. 10. 31. (VI/44)
