Fanni harmadéves hallgató egy gazdasági főiskolán, s egy éve dolgozik szakmai gyakornokként egy multinacionális informatikai cégnél. Mint mondja, nem kimondottan informatikusként alkalmazzák, hanem olyan munkakörben, amelyben a gazdasági ismeretei mellett jól hasznosítja angol és informatikai tudását is. Gyakornokként bruttó 700 ezer forintot kap havonta, azzal a nem titkolt céllal, hogy hosszú távon megmaradjon a cégnél. Erre Fanni hajlandó is lenne a kedvező perspektíva miatt, bár bevallása szerint tart attól, hogy idővel munkagép lesz belőle, ami a magánélet teljes feladásával fog járni.
Fanni esete sok szempontból példázza a hazai égető szakemberhiányt, ami miatt a munkaadók számos ágazatban, így az informatikai területen is komoly harcot vívnak a szakemberekért. A workania.hu állásportál elemzése szerint a pályakezdő, szakmai tapasztalattal nem rendelkező diplomás fiatalok a telekommunikáció, a gyógyszeripar és az informatika területén tudnak a legmagasabb bérekért elhelyezkedni, ami sorrendben 320 ezer, 310 ezer valamint 300 ezer forintos bruttó átlagfizetéseket jelent. A kezdő béreket elsősorban az iskolázottság határozza meg, az általános iskolai és az egyetemi végzettségű pályakezdők fizetése között több mint kétszeres a különbség (bruttó 150 ezer, illetve 340 ezer forint).
A hétköznapi tapasztalatok szerint az informatikai területen a havi 300 ezer forintos átlagfizetés csak korlátozottan érvényes, mivel egy kezdő szoftverfejlesztő fizetése bruttó 400 ezer forintnál indul, míg tapasztaltabb mérnökinformatikus vagy programozó kollégái ennek minimum a két-háromszorosát viszik haza. S bár OKJ-s vagy felsőfokú szakképzettséggel rendelkező technikusokra is szükség lenne, és jóllehet az informatika világa a fiatal korosztályokhoz áll a legközelebb, mégis évről évre kevesebben jelentkeznek informatikai képzésekre.
Legalábbis ez derül ki a BellResearch átfogó kutatásából, amely a hazai informatikus- és IT-mérnökképzés helyzetét tárta fel mind oktatási, mind munkaerőpiaci szempontból. A kutatás adatai szerint míg tavalyelőtt 10 ezer, tavaly már 22 ezer állás volt betöltetlen a hazai informatikai munkaerőpiacon – ez az összes diplomás állás közel egytizede az adott területen. A szektor a nemzetgazdasági foglalkoztatás 4,1 százalékát, a versenyszféra 6,2 százalékát adja közvetlenül. Húzóágazatról van szó, az egyre vészesebb szakemberhiány a cégek és végső soron az egész ország versenyképességet veszélyezteti.
Ugyanakkor a felsőoktatásban az informatikai képzési területre jelentkezők létszáma 2001–2014 között évi 15 ezerről 10 ezerre csökkent, párhuzamosan a felvettek száma 8600-ról 5300-ra esett vissza, s a trend az utolsó öt évben is csökkenő volt. Informatikai szakon 20 hazai felsőoktatási intézmény nyújt képzést az ország 13 városában, 2014-es adatok szerint összesen mintegy 25 000 főnek, a lemorzsolódási arány viszont közel 50 százalékos. Ebben benne vannak például azok a műegyetemisták is, akiket már másod- vagy harmadévesként elszippant a hazai vagy a külföldi munkaerőpiac.
Az informatikus szakok népszerűsége csak nagyon lassan nő, még mindig a hatodik-hetedik helyen áll a felvételizők listáján. A mérnök-informatikus és programtervező informatikus szakokra első helyen az idén alig mintegy ötezren jelentkeztek, miközben ennek a háromszorosára volna szükség az Informatikai Vállalkozások Szövetsége szerint.
A szakemberhiány mértéke exponenciálisan nő nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközi viszonylatban is. Ennek fő oka a BellResearch elemzői szerint az, hogy a szakember-kibocsátás mennyisége és minősége egyaránt elégtelen. A magyar közoktatási rendszer, illetve a szakemberképzés megújítását elkerülhetetlennek tartják, a hazai informatikaoktatást ugyanis mind tartalmában, mind óraszámában, mind infrastruktúrájában, mind a tanárok felkészültségét illetően rendkívül elhanyagolt területnek látják. 2012 óta csökken az informatikaórák száma, programozást nem oktatnak az iskolákban. Amit a középiskolások informatikaként tanulnak (eltekintve néhány szakközépiskolától), az digitális alapkompetencia, irodai programok használata, amit pedig ezen túl informatikának vélnek, az közösségi média és játék, legalábbis az elemzők szerint.
Az informatikaoktatás további térvesztése az informatikusképzés bemeneti oldalát tovább gyengíti. A felvételi küszöb azonban tovább nem csökkenthető, már a korábban felvett hallgatóknál is hiányoztak az alapismeretek, a szakmában elengedhetetlen angol nyelvtudást is beleértve – derül ki a tanulmányból. A szerzők kitérnek arra is, hogy az oktatói fizetések töredékei a versenyszféráénak, ebből kifolyólag a sikeres piaci szakembereknek nem vonzó az egyetemi katedra, amihez hozzájárul az elavult eszközpark is, a felsőfokú képzések színvonala tehát nem a 21. századnak megfelelő.
Az informatikus szakemberhiány másik alapvető okát abban látják, hogy a felsőfokú informatikusi végzettséget igénylő feladatok száma globális szinten rohamosan növekszik, s a munkaerőigénnyel a szakemberképzés eleve nem képes lépést tartani. Az évtized végére az EU27 körben közel egymillió fős munkaerőhiány prognosztizálható – áll a tanulmányban, amelyben külön fejezet szól az agyelszívásról.
„Nyilván informatikusból is többféle tudásszint létezik, vannak az egyetemi végzettségű programozók vagy mérnökinformatikusok, és vannak a korszerű informatikai szaktudással rendelkező szakmunkások, például a CNC-gépkezelők, akiktől az egész európai autógyártás is függ. Belőlük van nagyobb hiány, általában véve pedig olyan szakemberekből, akik egy-egy program fejlesztéséhez értenek, azaz igazi technikusokból, akiknek a munkaköre nem igényel egyetemi képzést. A technológiai fejlődés következtében a munkaerőhiány leginkább az ipari gyártócégeket sújtja” – mondta el érdeklődésünkre Zeitler Ádám, a magyar diákokat rangos külföldi egyetemekre felkészítő Milestone Intézet alapító tagja.
Hozzátette: az ipar érzékelhetően gyorsabban fejlődik, mint ahogy erre az oktatás reagálni tudna. Ráadásul az emberek többsége hajlamos főleg egyetemi képzésekben gondolkodni, holott rövidebb, rugalmasabb szakképzésekre lenne szükség a fejlesztések követéséhez. Ehhez az oktatási reform ugyanúgy elengedhetetlen lenne, mint az, hogy elterjedjen a cégeken belüli képzések gyakorlata. Ebben az Audi élen jár Magyarországon.
„Az informatikai szakértelem, a programozás kicsit túl van misztifikálva a köztudatban, holott középfokon elsajátítható egy-, maximum kétéves képzések keretében” – hangsúlyozta Zeitler Ádám. Hozzátette: a felsőfokú végzettség ma igazából azért fontos, mert a diplomásokat – köztük a humán végzettségűeket – könnyebb át- vagy továbbképezni bármilyen szakterületen, mivel a kevésbé iskolázottakhoz képest inkább rendelkeznek az ehhez szükséges kompetenciákkal. „Mindenekelőtt a műveltséget, a rendszerben való gondolkodásmódot kell ma az egyetemen elsajátítani, s erre épül rá később a szaktudás, például céges képzések keretében” – jegyezte meg Zeitler Ádám.
Szerinte a mai iskolások nyitottak az informatika iránt, akár már tizenéves korban is pénzt keresnek a tudásukkal, de a jelenlegi húszas-harmincas munkavállalók gyerekkorában még hiányzott ez az érdeklődés. „Azt tapasztaljuk, hogy a középiskolások körében a numerikus és a természettudományok kezdenek menő pályák lenni, látnak ezekben perspektívát” – tette hozzá az intézetvezető. Megjegyeztük, hogy van egy társadalmi különbségeken alapuló digitális szakadék is a diákok között, s mivel a jobb helyzetben lévők külföldre tartanak, míg az itthon maradók kevésbé kompetensek informatika terén, ez is csökkentheti a szakemberkínálatot. Zeitler Ádám szerint valóban létezik a szakadék, de a választóvonalat ma már inkább az jelenti, hogy a fiatalok mire használják a digitális világot: ismeretszerzésre vagy inkább szórakozásra.
„Minden szóba jöhető szakterületen és minden szinten hiányzik az informatikus képzettség a hazai piacról, s az is elmondható, hogy az ország összes régiójában hiányhelyzet van ezen a téren” – ezt már Rudi Péter, a Manpower szakértője közölte lapunkkal. Ennek egyik fő okát ő a nemzetközi bérversenyben látja, aminek következtében ma már egy programozói tudással akár otthonról is lehet dolgozni külföldi távmunkában, és ehhez még nyelvismeret sem minden esetben szükséges feltétlenül. A szakértő a betöltetlen hazai informatikus állások számát annyiból irreálisnak tartja, hogy becslése szerint a magyar cégek hatékonyabb munkaszervezése esetén ezeket az állásokat feleannyi emberrel is be lehetne tölteni.
„Jóllehet, a Manpower tavalyi felmérése szerint a hazai hiányszakmák rangsorában a mérnökinformatikus végzettség az élen volt, az informatikus szakmában többnyire kevésbé a papír, sokkal inkább a naprakész tudás a meghatározó. Ezt sajnos a mai felsőoktatásban nem mindenhol lehet megszerezni, tekintve, hogy az oktatók maguk is híján vannak a korszerű tudásnak” – tette hozzá Rudi Péter. Utalt arra is: a szakképzés színvonalán és a béreken túlmenően a szakmai kihívás hiánya jelenti talán a legnagyobb problémát, mivel Magyarországon kevés olyan világcég van, ahol a kutatás-fejlesztés olyan magas szinten volna, hogy az vonzó pályát jelentsen a tehetséges informatikusok számára. Pedig ezek a vállalatok vonzanák a beszállítókat is, amelyek akár a környező országokból is foglalkoztathatnák az informatikusokat. Amíg viszont a szakmai perspektíva hiányzik, addig a fiatalok számára nincs visszatartó erő, és inkább külföldre fognak menni dolgozni, nem mellesleg három-négyszeres bérekért – vonta le a következtetést Rudi Péter.
2016. 09. 23. (XX/38)
