Az idén 51 éves milliárdos nő eklatáns példája a kínai vállalkozószellemnek és kitartásnak, ami már tinédzserként is jellemző volt rá. Anno öt évet dolgozott egy összeszerelő szalag mellett csak azért, hogy elegendő pénzt szerezzen egy angol nyelvtanfolyamra és egy londoni repülőjegyre. Csang Hszin generációja Mao Ce-tung kulturális forradalma alatt nőtt fel Kínában, ahol értelmiséginek lenni bűnnek számított. Csang családja mindent elveszített, de a tehetséget és tudásvágyat nem tudták elnyomni a fiatal lányban, aki 19 évesen ösztöndíjat nyert a Cambridge-i Egyetemre. Közgazdasági tanulmányainak végeztével Csang a Goldman Sachsnél helyezkedett el New Yorkban, de mindig is visszavágyott Kínába, hogy megszerzett tudását és tapasztalatait ott kamatoztathassa.
„Húsz évvel ezelőtt még csak házikókat tudtunk építeni, ma már a világ minden tájáról dolgoznak nekünk építészek” – foglalta össze röviden a cége történetét Csang, aki szerint a Soho sikere leginkább a nemzetköziségében rejlik. Az üzletasszony ugyanezt a kiutat javasolná Kínának is a gazdasági problémáiból: „Sem egy gazdaság vagy vállalat, de még egy egyén sem képes kihasználni a teljes potenciálját anélkül, hogy megragadná a világgazdaság két legnagyobb trendjét, a globalizációt és a digitalizációt”. Szerinte a kínai gazdaság növekedésének kulcsa a nyitott ajtók politikájának kiterjesztése: az ország vezetésének fel kell adnia az elszigeteltség paradogmáját, és fel kell ismerniük, hogy a világ ma már egy, s nem működik az a régi koncepció, hogy egy ország egymaga meg tudná oldani a saját gazdasági, politikai társadalmi problémáit – hangoztatja. Csang azon az állásponton van, hogy a kormánynak növelnie kellene a befektetők bizalmát a kínai piac felé, ehhez pedig világosan megfogalmazott irányelvekre volna szükség, hiszen nem lehet örökké a befektetésekből származó növekedésre támaszkodni. A változás idővel így is úgy is végbemegy – teszi hozzá, mivel a befektetések megtérülése egyre kisebb. A kérdés tehát csak az, hogy milyen gyorsan képes az ország megtenni a szükséges lépéseket a szolgáltatás és fogyasztás alapú növekedés feltételeinek megteremtéséhez.
Csang és férje 2014-ben megalapították a Soho China ösztöndíjat, melynek keretein belül a legtehetségesebb kínai diákok lehetőséget kapnak a világ vezető egyetemein való tanulásra. Ez azonban nem is annyira rendkívüli. Kína gazdag vállalkozói előszeretettel adnak bőkezű pénzügyi támogatást oktatási, egészségügyi és kutatási célokra. Náluk is elterjedt a nézet, miszerint „semmi értelme a leggazdagabb embernek lenni egy temetőben”. Csang Hszin szerint ugyanakkor mindenkinek fontos valami olyasmivel foglalkoznia, ami igazán közel áll a szívéhez. Mivel ő is ösztöndíj segítségével tudott magas szintű tanulmányokat folytatni, ami aztán nagyban hozzásegíttette őt a későbbi sikereihez, ő is ezen a csatornán keresztül szeretné támogatni a hozzá hasonló helyzetben lévő fiatalokat. „Ez tulajdonképpen megtestesít mindent, amiben hiszek: az oktatást, a globalizációt és a társadalmi mobilitást.”
2016. 02. 05. (XX/05)
