Az idei Világgazdasági Fórum alkalmával a növekedési kilátások mellett a globális munkaerőpiaci folyamatokban beálló változásokra hívta fel a figyelmet Kaushik Basu, a Világbank vezető közgazdásza. A CNBC-nek adott interjúja során ezen változás legfőbb motorjaként az utóbbi évtizedekben tapasztalható rohamos mértékű technológiai fejlődést nevezte meg, amely révén regionális jellegét elvesztve, egyre inkább az egységesülés irányába mozdult el a munkaerőpiac (is). Elég csak belegondolni abba, hogy az újonnan megjelenő technikai megoldások révén egyre kevésbé van konkrét földrajzi helyhez kötve a munkavállaló, hisz a rendelkezésre álló eszközök segítségével munkáltatójának lokációjához képest akár másik kontinensről is el tudja végezni a feladatát. A technológiai iparág fejlődésével és a folyamatosan megjelenő újításoknak köszönhetően minderre egyre könnyebben és hatékonyabban tud sor kerülni. Ez azonban csak az érem egyik oldala.
Ez a folyamat ugyanis egyúttal jelentős rendszerszintű veszélyeket is magában hordoz. Abból fakadóan, hogy a munkaerőpiac szerkezete átalakul, ha ezzel párhuzamosan a szabályozói környezet nem követi le ezeket a változásokat, akkor nem is tudja visszafogni az esetlegesen kialakuló vadhajtásokat. (A szabályozók ilyen jellegű késedelmeinek következményeire vonatkozóan nagyon élénk tapasztalattal rendelkezik az emberiség: a 2008-as válság kialakulásában szintén jelentős szerephez jutott az a tény, hogy az új pénzügyi termékek keletkezésének tempóját nem bírta követni a szabályozói környezet, s így közvetett módon rendszerszintű kockázatot engedett be a pénzügyi szektorba.)
Emellett létezik még egy aspektus, amellyel kapcsolatosan a szakértők baljós képet festenek: a robotok és a mesterséges intelligencia alkalmazása potenciális, és egyre reálisabb veszélyt jelent az emberek munkahelyeire. A Pew Research Center kutatásából kiderül, hogy a megkérdezett szakemberek 48 százaléka olyan jövőt vizionál, amelyben a robotok és digitális „ágensek” a fehér- és kékgalléros munkavállalók jelentős részét le fogják váltani, s ezáltal jövedelemegyenlőtlenséget, tömegek foglalkoztathatatlanná válását, valamint a társadalmi rend összeomlását válthatják ki. Árnyalja a képet, hogy a kutatás alapján a többségi vélemény még az, hogy 2025-ig ez a folyamat egyelőre több munkahely megjelenésével, mintsem megszűnésével fog járni. Ezt támasztják alá a jelenlegi tapasztalatok is, ugyanis például ezeknek a robotoknak az előállítása (megtervezése, fejlesztése, legyártása) és karbantartása nem kevés emberi erőforrást igényel, így munkahelyteremtő jelleggel is bír. A kérdés inkább arra vonatkozik, hogy a robotok használatával elért hatékonyságnövekedéshez mekkora fogyasztásbeli növekmény kapcsolódik. Abban az esetben, ha ez előbbi ütemétől jelentősen elmarad az utóbbié, akkor arra lehet számítani, hogy a robotok az emberi munkaerőt fogják kiszorítani, és ha a dolgok jelenlegi állását nézzük, akkor inkább ennek realizációját figyelhetjük meg.
2014. 09. 19. (XVIII/38)
