Ütős kölcsönhatások

Washburn már egy évtizede Kínában él, és úgy tekint a golfra, mint egy mérőműszerre a közelgő változások előrejelzéséhez – írta könyvrecenziójában a The Economist. De miért pont a golf? Mao Ce-tung uralma alatt a sportot betiltották sok más dekadensnek ítélt szórakozással együtt. Mikor az országban Teng Hsziao-ping kormányzásával enyhülés vette kezdetét, néhány golfpályának engedélyezték a működését, hogy a külföldi befektetőknek szórakozási lehetőséget nyújtsanak. Ahogy az ország gazdagodott, egyre több helyi lakos akarta kipróbálni a sportot. Rövid időn belül több golfpálya épült Kínában, mint bárhol a világon, annak ellenére, hogy építésük elviekben még mindig illegális volt – idézi a hetilap Washburn művét.

Az író számára a golf nem pusztán Kína gazdasági növekedésének a szimbóluma, hanem az állam által vezérelt fejlődéssel együtt járó kínos és terhes árnyoldalakat is jól mutatja. A golf elterjedése Kínában látleletet ad a korrupcióról, a környezet elhanyagolásáról, a vidéki földterületekkel kapcsolatos jogvitákról, valamint az egyre szélesedő szakadékról a gazdagok és a szegények között. Washburn ezeket az árnyoldalakat úgy mutatja be, hogy egybefűzi három olyan ember történetét, akiknek az életét nagy mértékben befolyásolta a golf.

Az egyikük Zhou Xunshu, aki paraszti sorból vált profi golfozóvá. „Ő maga a kínai álom megtestesítője, hiszen egyik lábával még a múltban él, másikkal viszont a jövőben” – nyilatkozta róla a szerző. Zhou egy nagyon szegény faluban nőtt fel, ahol az emberek az általános iskola falát is lebontották, hogy téglához jussanak. A könyvet és a tanulást nem ismerték, ellenben a jóféle építőanyagot azonnal értékelték, ahogy meglátták. Mikor Zhou felnőtt Kanton városában, egy golfpályán kezdett dolgozni biztonsági őrként, habár azelőtt soha életében nem is hallott a golfról. Munkája közben ismerkedett meg a játékkal, amikor is a távcsövén keresztül szemlélte a játékosokat. Alaposan megfigyelte a stratégiájukat és a fényes ütőkön szereplő számokat, és közben azt kívánta, bárcsak elegendő pénze lenne arra, hogy beszálljon a játékba. Egyik nap Zhou főnöke néhány kezdővel edzett. „Kipróbálhatom?” – lépett oda hozzájuk a biztonsági őr. A játékosok csak nevettek rajta: „még hogy a biztonsági őr a kérges, durva kezével megfogjon egy ütőt, ami háromhavi fizetésébe kerül!” Végül egyikük mégis átadta neki az ütőjét, és – mindenki megrökönyödésére – Zhou irtózatos erővel és pontossággal találta el a labdát és repítette el egészen a pálya végéig… A rendkívül tehetséges, ám annál szegényebb Zhounak évekig kellett küzdenie, hogy képes legyen megélni a gazdag emberek sportjából. A családja azt se tudta, mi az a golf – és még csak nem is érdekelte őket. Ők azt szerették volna, ha Zhouból rendőr lesz. De ő nem adta fel az álmait! A versenyekre lassú vonatokon jutott el, mert nem volt pénze repülőre, és olcsó motelekben kellett aludnia több mérföldre a pályáktól. Mikor végre megengedhette magának, hogy vegyen egy lakást Chongqingben, igyekezett rávenni a szüleit, hogy lakjanak vele. „Hatvanévnyi kimerítő földműves munka után végre tudnának pihenni” – mondta erről. A szülők végül beleegyeztek a költözésbe, ám csomagjaikkal együtt rengeteg kakast is hoztak, melyekkel színültig megtöltötték a lakást. Az együttélés nem tartott sokáig, hamar feltámadt bennük a honvágy, és egyik alkalommal, amikor a fiuk elment az egyik versenyére, ők csendben „hazaszöktek”.