A Burberry top 10 befektetőinek egyike így nyilatkozott a fenti esetről a CNBC-nek: „Ez egy jelzés, nemcsak a Burberry-nek, hanem mindazoknak a cégeknek, amelyek esetleg vissza akarnak térni az irreális vezetői fizetések elítélendő ösvényére.” Mint kiderült, a befektetők 53 százalékának nem is annyira Bailey személyisége vagy szakmai múltja szúrta a szemét, hanem a tény, hogy ezt az összeget hosszú távon és teljesítményi feltétel nélkül kapta volna meg. A mindössze 43 éves vezető végül azért mégsem járt olyan rosszul: a befektetői döntés értelmében Bailey kapott egy 440 ezer fontos csekket, illetve az éves jövedelmét – szigorúan teljesítményhez kötve – 10 millió fontban maximalizálták.
„Támogatná a vezetői fizetések szabályozását?” „Nem, én nem” – válaszolta minimális habozás után David McCormick, a Bush-kormány egykori pénzügyminiszter-helyettese 2009-ben a Bennfentesek (Inside Job) című dokumentumfilm egyik beszélgetésében. Ez a téma nem tegnap és nem is 2008-ban kezdte el foglalkoztatni az embereket. A Bloomberg például már hosszú évek óta összeállítja a leginkább túlfizetett és alulfizetett vezetők világranglistáját. Észak-Amerikában néhány évvel ezelőtt pedig úgymond „megtört a jég”, hiszen két vezér is túllépte az évi egymilliárd dolláros ellentételezés mértékét (ez jellemzően az alapfizetés, bónuszok, egyéb juttatások, plusz részvényopciók értéke). A 2013-ban kiadott listán előkelő helyet foglalt el a Facebook alapító-vezérigazgató Mark Zuckerberg (2,28 milliárd dollár), az Apple vezére, Tim Cook (143,8 millió dollár) és a Starbucks kávézólánc első embere, Howard Schultz is (117 millió dollár).
„A felsővezetőink sokkal nagyobb hányada van túlfizetve, mint alulfizetve” – jegyezte meg a CNBC-nek Jonathan Macey, a Yale Egyetem jogi karának tanára, aki szerint ezek a különbségek – statisztikailag bizonyíthatóan – sokkal jobban táplálják a társadalmi egyenlőtlenségeket, mint azt korábban gondolták.
2014. 07. 25. (XVIII/30)
