A magyar bankrendszer a 2008-as válság utáni években menthetetlenül kettészakadt. Van az OTP, és vannak, akik – reménytelenül – harapni szeretnének belőle. Vagy másképp: vannak a végtörlesztés, az ellenséges kormányzati propaganda, a különadók és a hitelleírások ellenére is nyereséges bankok, és vannak, amelyek évek óta csak öntik magukból a mínuszokat. A szektor nyeresége jelenleg ugyanúgy pár szereplőhöz köthető, mint a veszteségek kb. 80 százaléka. A CIB, az MKB és a Raiffeisen pedig már évek óta sereghajtó ebben a közegben. Így nem csoda, ha évente többször is felröppen a hír, hogy „megvennék az MKB-t”, „rémálomnak tartja és itthagyná az országot a CIB”, „vevőt keres a Raiffeisen” stb. Most éppen ez az utóbbi szcenárió kavarta meg az állóvizet.
1 eurót, azaz mintegy 300 forintot ajánlott a Széchenyi Bank a magyar Raiffeisen teljes operációjáért és portfóliójáért – vagyis ennyire taksálták a hitelintézet várható jövedelemtermelő képességét. Meghökkentő összeg, de csak a laikusok gondolhatták rögtön elírásnak, hiszen volt már olyan a magyar „banktörténelemben”, hogy az eladó fizetett a vevőnek, csak hogy létrejöjjön a deal. Az Allianz például 2010-ben fizetett az FHB-nak azért, hogy az utóbbi megvegye az Allianz magyar bankját – emlékeztetett minket Gyurcsik Attila, a Concorde Csoport elemzési üzletágának vezetője. Persze azóta már egyre valószínűbbnek tűnik, hogy azért 1 eurónál mégiscsak többet ígértek a bécsieknek, de – úgy látszik – semmiképpen sem eleget.
Az ajánlattevő intézmény egyébként méretét és múltját tekintve is eltörpül a magyar „Rafi” mellett. A fekete–sárga több különadót fizetett már be, mint vevőjének a teljes eszközállománya. Érdekessége viszont, hogy – az egyes fórumokon csak „legnagyobb magyar hivatalnokoligarchának” keresztelt – Töröcskei István gründolta néhány éve „némi kormányzati hátszéllel” egy üres kisbank romjain. A 49 százalékos állami tulajdonrész tehát – úgy tűnik – bármire képes. Ma már „bankos körökben” is az a baráti tanács járja, hogy „ha jót akarsz, menj az OTP-be vagy valamelyik állami bankhoz dolgozni”! Sajnos ezzel a kijelentéssel jelen körülmények között nehéz nem egyetérteni.
2014. 01. 17. (XVIII/3)
