Rendben, hogy egy statisztika sosem képes tökéletesen bemutatni a valóságot, és értjük, hogy a munkanélküliség mint jelenség szoros velejárója egy nemzetgazdaságnak, de a politikusok populizmusa már-már a – sokszor eszközként használt – szakma hitelességét is veszélyezteti. Apropó, adatok… Fél éve volt hír, hogy Kínában állítólag kétszer akkora a munkanélküliség, mint a kormányzat által publikált adat. Azaz, hogy 4,1 százalékos munkanélküliségi ráta helyett a valóságban inkább 8,05-tel érdemes kalkulálni a távol-keleti országban. Ami a statisztikák megbízhatóságát illeti, szerencsére hazánkban ilyesmiről szó sincs, a számadatokat tekintve viszont valószínűleg még a kiigazított kínai adattal is sokan kiegyeznének – itthon. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legutóbbi közleménye szerint 2013. február–áprilisban a munkanélküliek száma 476 ezer, a munkanélküliségi ráta pedig 11,0 százalék volt Magyarországon. Ez 0,5 százalékpontos csökkenést jelent egy év alatt, és 0,8 százalékpontnyit 2013 első negyedévéhez képest – amikor egyébként rengeteg újságcikk látott napvilágot a „csúcsokat döngető munkanélküliségről”. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy – a szezonalitás miatt – az első negyedévi adatok rendre magasabbak, mint az év további részében mértek. Jelenleg tehát a 15–74 éves munkanélküli férfiak száma 263 ezer fő, a munkanélküli nők száma pedig 213 ezer fő. Ugyanakkor a 25–54 évesek munkanélküliségi rátája 10,1 százalékos, az 55–64 évesek munkanélküliségi rátája 7,9, és mindkét számadat csökkenést mutat az előző évhez képest.
A KSH módszertana szigorúan követi az ILO (International Labour Organization) Európa-szerte elfogadott útmutatásait – mondta lapunknak Mellár Tamás statisztikus, a KSH volt elnöke. A KSH reprezentatív adatfelvétele a 15–74 éves népesség gazdasági aktivitását vizsgálja. Ez – több mint húsz éve – mintegy 33 ezer háztartás és 66 ezer ember adatait tartalmazza. A KSH kérdezőbiztosai a megadott címekre mennek el, és felteszik a szokásos kérdéseiket. Ami pedig a foglalkoztatottak számát illeti, nagyjából három olyan körülményt, illetve adatkategóriát kell figyelembe venni, ami „csúsztatásra” adhat lehetőséget – tette hozzá a statisztikus. Mellár Tamás szerint viszonylag jelentős torzító hatása lehet például a közmunkások statisztikákban való szerepeltetésének. Őket ugyanis nem lehet teljes értékű munkavállalóknak tekinteni – hiszen gyakorlatilag állami segélyből élnek –, habár kétségkívül foglalkoztatottak.
Az ILO útmutatásain alapuló megkérdezéses mintavételben foglalkoztatott az, aki „alkalmazottként, szövetkezeti vagy társas vállalkozás tagjaként, egyéni vállalkozóként, segítő családtagként a megfigyelt héten legalább 1 órányi, jövedelmet biztosító munkát végzett, illetve rendelkezett olyan munkahellyel, ahonnan átmenetileg távol volt” – áll a hivatalos definícióban. Mellár Tamás kiemelte: mivel ebben a rendszerben a „külföldön dolgozó” is egy foglalkoztatottsági kategória, nem meglepő, hogy az akár tartósan külföldön élő munkavállalók is hazai foglalkoztatottként szerepelnek. (Az MSZP szakpolitikusa ugyanis ezt is kifogásolta, mondván, hogy ezek az emberek „nem a magyar kormány jóvoltából találták meg a boldogulásukat”.)
2013. 06. 21. (XVII/25)
