Magyarország egyetlen makrogazdasági jellemzővel emelkedik ki toronymagasan a régió országainak mezőnyéből: az állami eladósodottság mértékével. Többek között ez derül ki a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Intézetének (VGI) EU10-re kiterjedő idei monitoring jelentéséből. Az elemzés felhívja a figyelmet arra, hogy az unióhoz 2004-ben csatlakozott tíz ország legnehezebb időszaka a válság kirobbanását követő 2009-es év volt. Ekkor 7 százalékkal esett vissza a gazdaság. Nálunk rosszabbul csak Szlovénia teljesített, valamint a 15 százalékos csökkenést elszenvedő balti államok. Utóbbiak viszont hamar „szárnyakat kaptak", 2011-re már 5 százalék fölötti növekedést produkáltak. Hazánk egyébként az infláció tekintetében is a rangsor végén kullog. Az Európai Bizottság előrejelzései szerint az inflációs ráták a 2012-es és 2013-as évben a térségben kezelhető (2-3 százalék közötti) szintekre állnak be, ugyanakkor a magyar adat mindkét évben a legmagasabbra várható.
A lapunknak korábban nyilatkozó Mellár Tamás közgazdász, aki az első Orbánkormány idején a KSH elnöke volt, arra hívta fel a figyelmet, hogy általában a gazdasági túlfűtöttség az infláció oka, de nálunk ez gazdasági visszaeséssel párosul (Csak semmi pánik? Hetek, 2012. augusztus 17.). A problematikus jelenség indokaként a VGI elemzői elsősorban a magas fogyasztási és jövedéki adókat, valamint az emelkedő energiaárakat nevezik meg. Az elvonások GDP-arányos mértéke az unióban nálunk messze a legnagyobb (élen a 27 százalékos áfakulccsal), ami versenyképes ségi hátrányt okoz a gazdaság számára és egyértelműen jelzi az állami oldalon szükséges szerkezetátalakítás fontosságát. A szerkezeti problémákra az államháztartási hiány vizsgálatából is következtettek a kutatók: az eladósodottsági mutató a 2000-es évek elején még bőven 60 százalék alatt volt, de 2010-re 80 százalékra ugrott.
A forrásbevonás mégsem hozta meg a várt eredményeket, a gazdaság nem dinamizálódott. Az adósság mértéke ráadásul azért is problematikus, mert annak mintegy 45 százaléka devizában jegyzett állampapír, illetve hitel - nem is beszélve a szintén magas lakossági eladósodottságról és a devizahitelesek problémáiról. Az árfolyamok ingadozása tehát alapjaiban módosítja a központi költségvetés és a lakosság költekezőképességét, így pedig a GDP növekedési potenciálját is. Nem véletlen, hogy a kormány egyik legfontosabb célkitűzése a költségvetési egyensúly helyreállítása, mely hosszú távon az államadósság csökkentését is megalapozza. „A kormány sikeresnek mondható fiskális erőfeszítései ugyanakkor egyelőre nem párosultak a növekedés motorjainak beindításával, annak ellenére sem, hogy az ország számára legfontosabb külső partner, a német gazdaság 2011-ben 3 százalékkal bővült, és 2012-ben, valamint 2013-ban is növekedés várható (igaz, jóval szerényebb mértékben)" - írja a magyar gazdaság elemzésekor Vida Krisztina, a kutatóintézet tudományos főmunkatársa.
2012. 08. 24. (XVI/34)
