hetilap

A kormány szerint az új törvénymódosítás apropója, hogy a Monetáris Tanács négy „külsős” tagjának február végén lejárt a mandátuma. Ezentúl viszont ezt a négy tagot nem a kormányfő, illetve a jegybank elnöke delegálja a Monetáris Tanácsba, hanem az Országgyűlés választja meg vagy menti fel a Gazdasági és informatikai bizottság javaslatai alapján – továbbra is hat évre. A képviselők végül 286 „igen” szavazattal, 60 „nem” ellenében fogadták el a módosítást.
Ennek eredményeképpen március elején már be is mutatták a Monetáris Tanács két új tagját: Bártfai-Mager Andreát és Gerhardt Ferencet, akiknek személyére Rogán Antal, a gazdasági és informatikai bizottság elnöke tett javaslatot. Első meghallgatásukon mindketten szakmai függetlenségüket hangsúlyozták, habár az ellenzék szerint pont erre vetül a legnagyobb árnyék. Józsa István MSZP-s politikus kifejtette: Járai Zsigmond 2013-ban visszatérhet
a jegybank (MNB) élére, és ezzel a két jelöléssel a Fidesz gyakorlatilag a „saját csapatát” építi. Egy másik ellenzéki képviselő azt kifogásolta, hogy a javaslatért felelős bizottság tagjai vasárnap este kapták meg e-mailen a jelöltek életrajzát, a másnap reggeli meghallgatáshoz. A kormány javaslatát egyedül a Jobbik támogatta, amelynek képviselője, Volner János szerint „az MNB nem működik együtt
a kormánnyal, és egy nemzetközi pénzhatalom szolgálatában áll”. Volner még hozzátette: legjobb döntés volna, ha a Monetáris Tanács tagjainak kinevezését a politikai ciklusokhoz igazítanák.
Ez utóbbival azonban végleg búcsút mondhatnánk a jegybanki függetlenségnek. E sokat hangoztatott fogalom lényege ugyanis, hogy törvényi keretek biztosítják azt, hogy a mindenkori kormányzat ne tudja alárendelni a jegybanki, monetáris politikát saját rövid távú (politikai) céljainak. Mint megannyi európai ország, úgy Magyarország központi bankjának is elsődleges célja az árstabilitás megőrzése. Ha viszont a monetáris politika kormányzati játszmák eszközévé válna, úgy az állandó monetáris lazítás lenne terítéken, ami bár rövid távon hangulatjavító lehet, hosszú távon csak magasabb inflációt, alacsony növekedést és gyarapodó államadósságot eredményez. Számos nemzetközi tanulmány szól a nemzeti bank függetlensége és az infláció kedvező alakulásának összefüggéseiről.
Valentinyi Ákos, a Cardiffi Egyetem professzora egyik aktuális publicisztikájában kifejtette: „A kormány és a jegybank közötti konfliktusok természetesek. A jegybank ezért független. Nem lenne szükség a függetlenségre, ha a kormány és a jegybank mindig egyet­értene. Nem lenne szükség a függetlenségre, ha a kormány fennhatósága alá kerülő monetáris politika alacsony inflációt, pénzügyi stabilitást és stabil gazdasági növekedést biztosítana. De nem biztosít.” Valentinyi szerint a kormány befolyása legfeljebb a döntéshozók kinevezéséig terjedhet. Nyugat-Európában szintén kísérleteztek a monetáris politika kormányzati irányításával, ám ennek eredménye csak az infláció erősödése lett – habár ők a tartósan magas foglalkoztatottságban és gazdasági növekedésben reménykedtek. Csak a nyolcvanas években sikerült helyreállítani a jegybankok megtépázott hitelességét magas munkanélküliség és súlyos recesszió árán. Németországban és Svájcban azonban – ahol a központi bankok valóban függetlenek voltak – mindvégig sikerült megfékezni az inflációt. Úgy tűnik – írja Valentinyi –, hogy ez a felismerés Magyarországon elmaradt.

Kínos szerepcsere

Itthon minden oldal csak a maga nézőpontját szajkózza – legfeljebb a szerepek cserélődnek fel az idő múlásával. Míg a fideszes Cséfalvay Zoltán szerint a „kormány tiszteletben tartja a jegybank függetlenségét, és a tagok kinevezése az uniós gyakorlathoz közelít”, addig Király Júlia, az MNB alelnöke kifejtette: az új módosítás célja a „politika primátusának” biztosítása a gazdaság felett, a „jegybank függetlenségének csorbítása” révén. Kísértetiesen hasonlít azonban ez a helyzet 2004-hez, amikor az éppen hatalmon lévő MSZP–SZDSZ-koalíció próbált véghezvinni valami hasonlót. Anno a Gyurcsány-kormány a jobboldaliként elkönyvelt Járai Zsigmond jegybankelnök befolyását próbálta megtörni azzal a törvénymódosítással, mely szerint a Monetáris Tanácsba a kormányfő is jelölhet tagokat. „Egyértelmű a kormánynak az a szándéka, hogy saját rövid távú törekvéseinek megfelelő uralma alá hajtsa a jegybankot” – mondta felszólalásában közel hét évvel ezelőtt Fónagy János fideszes államtitkár. Akkor még Varga Mihály, a költségvetési bizottság ellenzéki elnöke is úgy gondolta, hogy a kormányzatnak nem szabad beavatkoznia a monetáris politikába. „A Monetáris Tanács az árstabilitásért felelős, ennek az elvnek megfelelően hozza a döntéseit. Miért keverjük ezt össze a fiskális politika, a költségvetés, a kormány szempontjaival? Mást akar a kormány és más a jegybank törvényi kötelezettsége.” Idén februárban azonban, mint a miniszterelnökséget vezető államtitkár, ő is megszavazta a törvénymódosítást. Az Európai Központi Bank egyébként mind 2004-ben, mind most rosszallását fejezte ki a módosításokkal kapcsolatban.
Habár Simor András jelenlegi jegybankelnök 2007-ben még furcsállta a Monetáris Tanács összetételét – mondván, igen magas a kormányfő által delegálható külsős tagok aránya –, most nem kommentálta az új tanácstagok kinevezését. Azt azonban több fórumon is elmondta, hogy a jelenlegi kormány nem keresi vele az együttműködést. Simor azt sem rejtette véka alá, hogy néhány héttel ezelőtt egy magas rangú kormánytisztviselő megkérdezte tőle, hogy az új tagok megválasztása után lemond-e a jegybankelnökségről. Ezzel kapcsolatban hangzott el mára elhíresült mondása, miszerint, „a jegybank elnökét sem fenyegetéssel, sem félemlítéssel nem lehet lemondásra bírni”. Az elnök évi 350 ezer eurós (több mint 96 millió forint, még uniós viszonylatban is magasnak számít) fizetését egyébként az új kormány már 75 százalékkal csökkentette, miközben aktívan bírálta az általa vezetett intézmény pénzügypolitikáját is. Továbbá nemrég ellenőrző vizsgálat indult az MNB bérgazdálkodásával és kommunikációs kiadásaival kapcsolatban. Ennek kapcsán Simor kifejtette: nem hisz abban, hogy sok, de alulfizetett emberrel minőségi munkát lehetne végezni.
A jegybank elnöke tavaly ősszel levélben kérte Salamon Lászlót, az alkotmány-előkészítő eseti bizottság KDNP-s elnökét, hogy az új alkotmány – az eddigiekhez hasonlóan, de még erőteljesebben – rögzítse a jegybanki függetlenség általános alapelvét. Hamarosan kiderül, hogy mihez kezdtek Simor András javaslatával az „alkotmányozó hon­atyák”… (Munkatársunktól)

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek