Az idei davosi fórumon átlagon felül sokat vitáztak a felek, de még az elvártnál is kevesebb döntés született. A rendezvény hatástalanságát sokan a kulcsszereplők elmaradásával magyarázták. Míg Kína és India elküldte fő embereit, addig Oroszország egyet sem. Az USA alig képviseltette magát, a brazil elnök egészségügyi okok miatt maradt távol, míg a német külügyminiszter, valamint a pakisztáni és afgán vezetők egyszerűen törölték a naptárukból. Bajnai Gordon miniszterelnök is inkább a január 29-ei Magyar–Orosz Gazdasági Vegyes Bizottság budapesti ülését választotta, amely „kiemelt jelentőségű a két ország gazdasági kapcsolatának történetében” – közölte Szollár Domonkos kormányszóvivő.
A davosi „alaphangot” most Nicolas Sarkozy nyitóbeszéde adta meg, aki kimondva-kimondatlanul a nemzetközi bankárokat kritizálta. „Az nem sokkoló, hogy akik munkahelyeket és jólétet hoznak létre, sokat keresnek, de az erkölcsileg védhetetlen, hogy azok is sok pénzhez jutnak, akik az állások és a jólét rombolásához járulnak hozzá” – hangsúlyozta a francia elnök. Egy svájci napilap azzal vágott vissza a francia vezetőnek, hogy „egyre többen vannak olyanok, akik személyes hitelesség nélkül panaszkodnak hangosan a gazdasági életben tapasztalható értékvesztésről. Ilyen például Nicolas Sarkozy francia államfő.”
A The Wall Street Journal szerint a nagy találkozó nem hivatalos jelszava az lehetett volna, hogy „Először is mészároljuk le a bankárokat!” Az idézett Donald Moore, a Morgan Stanley európai főnöke szerint a korábbi fórumokon csak a terroristák voltak annyira népszerűtlenek, mint most a pénzemberek. A Neue Züri-cher Zeitung szerint idén Davosban csak ugyanarról lehetett hallani: az értékekről. A legtöbb résztvevő azt hangsúlyozta, hogy nemcsak pénzügyi és gazdasági válságot éltünk át, hanem értékválságot is.
Első körben közel harminc nagybank vezetői egyeztettek zárt ajtók mögött, mielőtt találkoztak volna a pénzügyminiszterekkel, de még maguk között sem sikerült egyezségre jutniuk. A bankárcsapat vezetője, Josef Ackermann, a Deutsche Bank vezérigazgatója azt indítványozta, hogy hozzanak létre egy nemzetközi alapot a jövőben bajba jutó bankok megsegítésére. „Túl nagy közöttük a verseny” – írta kommentárjában a The Wall Street Journal. A gazdasági szaklap szerint az akadályozta a megegyezést, hogy a nem amerikai bankok nem szívesen fizetnek tengerentúli riválisaik rossz döntései miatt, és már az is sértő számukra, hogy egy kalap alá veszik őket. A szintén tudósító Marketwatch szerint a bankárok is elismerték: valaminek történnie kell a bankrendszerbe vetett bizalom helyreállítása érdekében. Erre egyelőre két megoldás kínálkozik: egyik az amerikai „Volcker-szabály”, ami a kereskedelmi bankok méretének korlátozását és a kockázatos vagyonkezelésről való leválasztását jelentené. A másik megoldás szerint – ami a britekhez köthető – a tőkekövetelmények emelésére volna szükség. Míg a bankárok többsége ez utóbbit támogatná, még mindig kérdéses, hogy milyen szervezet tudná betölteni a globális irányító szerepét? Egyesek szerint a koordinációt a G20-országoknak kellene ellátniuk. Josef Ackermann továbbá azt is javasolta, hogy a G20 mellett hozzák létre a B20-at, az üzleti élet vezetőinek csoportját, hogy a gazdaság vezetői is „hallathassák hangjukat”, amikor a G20 összeül. Ez nem váltott ki heves reakciókat.
Habár azzal elviekben a politikusok is egyetértenek, hogy a válságot csak „globális és egységes” módszerekkel lehet megelőzni, a gyakorlatban azonban minden ország ragaszkodik a saját modelljéhez. A résztvevők még abban is egyet tudtak érteni, hogy a nemzetgazdaságok talpra állásának általános módja a munkahelyteremtés és a szabad kereskedelem. Ezért komolyan tartanak attól, hogy a válsággal súlyosan érintett országokban a „populista és protekcionista politikát hirdető pártok” kerülhetnek hatalomra, mert ez veszélyeztetheti a növekedés megindulását.
A konferencia zárónapján a várt eufória elmaradt. Maradt viszont helyette a bizonytalanság, hogy bár az „euróövezet nincs veszélyben”, a növekedés elindult, mégsem állíthatjuk, hogy az országok kilábaltak volna a recesszióból. Habár a Nemzetközi Valutaalap 3,9 százalékos világgazdasági növekedést jósol az idei évre, és az amerikai kormány is 5,7-et jegyez magának, Nouriel „Mr. Végzet” Roubini nincs elragadtatva ezektől a számoktól. Az esemény kapcsán meginterjúvolt New York-i professzor szerint ennek a „növekedésnek” több mint a fele a raktárkészletek feltöltésének, illetve a kormányok pénzügyi és gazdaságösztönző csomagjának köszönhető. „Ha ezek a források kiapadnak, a növekedés az év második félévére 1,5 százalékra lassul” – nyilatkozta a Bloombergnek. Roubini szerint még akkor is recesszióban fogjuk érezni magunkat, ha már technikailag nem leszünk abban.
Ami pedig a földrengés sújtotta amerikai országot illeti, Bill Gates és felesége, Melinda kezdeményezésére sok gazdasági vezető csatlakozott ahhoz az alapítványhoz, amely a következő 10 évben biztosítaná Haiti helyreállítását. Ehhez a Gates házaspár egy kezdőösszeget is csatolt, kereken 10 milliárd dollárt.
2010. 02. 05. (XIV/5)
