„Nem lesz jó vége a mostani piaci folyamatoknak, ennek a soha nem látott carry-trade aktivitásnak, hiszen eközben egy újabb buborék fúvódik. Ennek a kipukkanása pedig végzetes lehet” – fogalmazott Nouriel Roubini Nobel-díjas amerikai közgazdász professzor. A Dr. Végzetnek is becézett Roubininek az szúrja a szemét, hogy a rendkívül alacsony kamatokon felbuzdulva a pénzügyi befektetők dollárban adósodnak el, hogy feltörekvő országok részvénypiacain bevásároljanak (carry-trade), illetve olajat, aranyat vegyenek. Ez az „őrület” hajtja mostanában a pénzpiacokat. Roubini azonban attól tart, hogy ha a Fed kamatot emel, illetve a dollár erősödésbe fog, a buborék azonnal kipukkad, és újabb világméretű válsághullám indulhat el.
Az éles fogalmazás annak ellenére megosztotta a közgazdászok, elemzők körét, hogy Roubini számos prognózisát igazolta az élet. A jelenlegi válságot évekkel ezelőtt már látta, ám nem sokan hittek neki, hogy be is következik. Ellenzői azzal érvelnek, hogy a válság miatt irreálisan alacsony szintre zuhantak a részvényindexek, a mostani felívelés pedig nem más, mint természetes korrekció.
Roubini azonban meg van győződve arról, hogy egyre nagyobb az esélye annak, hogy „kiújul” a recesszió. Ennek alapja elsősorban a tartósan magas munkanélküliség, amely visszafogja a fogyasztást, s így a gazdasági növekedés kibontakozását. Hitelhez jutni mind a lakosságnak, mind a vállalatoknak továbbra is nehézkes. Számos cégnek a nagy eladósodottsága, az elégtelen tőkeellátottsága, a kereslet visszaesése miatt borúsak a kilátásai. Így nem is várható jelentős bővítés, új munkahelyek teremtése. De a bankoknál, sőt a rendkívül eladósodott államoknál sincs minden rendben. A hatalmas tőkeigényük pedig elszívja a szabad pénzt a piaci szereplőktől.
Roubini az igazi fordulatot abban látja, ha az egyes kormányok kezdik elzárni a gazdaság élénkítésére fordított pénzcsapokat. Adókat emelhetnek, újra lelassulhat a gazdaság, és megugorhat a munkanélküliség. Emiatt csupán kérészéletű lehet a mostani fellendülés, viszont nagy a kockázata az újabb visszaesésnek, a recesszió kiújulásának.
Duplavé vagy szimpla?
Madár István, a portfolio.hu elemzője szerint a szakemberek között gyakran felmerülő dilemma, hogy a válság folytatásaként lesz-e még egy újabb nagy visszaesés. Erre a választ természetesen senki nem tudja megmondani, különféle forgatókönyvek vannak forgalomban.
Azt, hogy a hitelválság kirobbanását követően világméretekre kiterjedő recesszió lesz, előre látták az államok vezetői. De mivel a kormányok és a jegybankok hatalmas összegeket tettek a gazdaságba, hogy ellensúlyozzák a visszaesés mértékét, idén a fejlett világ kilábalt a recesszióból. Logikus feltételezés ugyanakkor, hogy lesz egy második visszaesés is – mondta az elemző. Egyszer ugyanis véget kell érnie az államok mesterséges pénzpumpálásának, a források kifogynak. Annak ellenére, hogy ez a módszer most segít a recesszió enyhítésében, megalapozza az újabb válságot, akkor, amikor az államok elzárják a pénzcsapokat.
Roubininek is ez az álláspontja. Természetesen senki nem tudja, mikor és mekkora méretű lesz ez, hiszen hasonló helyzetre soha nem volt példa a történelemben. A következő másfél-két év izgalmas lesz, hiszen kiderülhet, hogy valóban bekövetkezik-e a második válsághullám – fejtette ki Madár István. Amennyiben jó időzítéssel és megfelelő tempóval vonják vissza a pénzt az államok, finomabb lehet az átmenet, de ezt követően is lassú, 1-2 százalékos gazdasági növekedés valószínűsíthető csupán a fejlett világban – véli az elemző. Ennek fő oka, hogy az államoknak el kell kezdeniük az adósságuk fenntartható szintre csökkentését-visszafizetését is, ami törvényszerűen adóemeléssel jár majd. Lomhább gazdaságok, magasabb munkanélküliség – ezek várhatók a következő években a világban.
Madár István szerint, ha lesz is egy újabb visszaesés, nem valószínű, hogy akkora méretű lesz, mint a tavaly őszi volt. Sok elemző véli azt, hogy elkerülhetetlen a W formáció, aminek értelmében az első lejtmenet után egy újabb visszaesés lesz. Mások azonban úgy gondolkodnak, hogy józan megfontolásból az államok addig támogatják mesterségesen a gazdaságaikat, ameddig szükséges, még annak fejében is vállalják ezt, hogy emiatt teljesen eladósodnak, illetve inflációt gerjesztenek. Kérdés persze, hogy meddig lesznek képesek erre – tette hozzá az elemző –, hiszen eddig is drámai mértékben megugrott az államadósság mértéke a fejlett országokban.
Megkeresésünkre Móró Tamás, a Concorde Értékpiaci Zrt. elemzője elmondta, hogy nem tart valószínűnek egy a tavalyihoz hasonló méretű második visszaesést. Véleménye szerint az tűnik jelenleg valószínűnek, hogy lesz egy viszonylag gyorsabb növekedés, de a jövő év során lassú, 0-1 százalék körüli növekedés várható, mivel a vásárlási kedv nem javul lényegesen, a fogyasztás nem áll vissza az előző szintre. Amíg az eddigiekre jellemző 2-4 százalékos ipari termelési szintet 2012 előtt nem tudjuk elérni, addig a fejlődés motorja valószínűleg Kína lesz.
Móró emlékeztetett, hogy 25 év kellett ahhoz, hogy felhalmozódjon a jelenlegi óriási hitelállomány, amit most le kell építeni, mert túlzó méretűvé vált. Ezért mindenki kevesebbet akar költeni, nem cseréli le az autóját, elhalasztja az ingatlanvásárlást, sőt ha lehet, a felújítást is.
Az elemző szerint már a jövő év végén elkezdődhet az államok részéről a visszavonulás.
Madár István szerint attól függ, hogy W alakú lesz-e a válság, tehát az, hogy lesz-e újabb hullámvölgy, hogy az államok meddig tudják folytatni a pénzpumpálást. Az is kérdés, hogy azok az országok, amelyek eddig ezt a költekezést finanszírozták, mennyire lesznek hajlandók erre a továbbiakban is. Ha változatlanul többlettel rendelkeznek majd, és hajlandók továbbra is finanszírozni a nyugati fejlett országok költekezéseit, adósságait, akkor csökken a W formáció esélye. Ha azonban stratégiát váltanak, nem kizárt a W, azaz az újabb válsághullám.
Az elemző szerint ez számos dologtól függ: egyrészt az államok eladósodási készségétől, képességétől, illetve attól, hogy milyen következtetést vonnak le a külföldi finanszírozó országok a válságból. Azt a magatartást tartják-e továbbra is helyesnek, hogy minél nagyobb tartalékot halmoznak fel, ami miatt egyébként alig érintette őket a válság. Ha ezt folytatják, csökkenthet a W kockázata. Ha azonban úgy gondolják, hogy nem akarják az eddigi mértékben finanszírozni a nyugati országokat, egyáltalán nem vagy csak jóval kevesebb amerikai, nyugat-európai államkötvénybe fektetnek be. Helyettük csődbe ment vállalatokat vagy egyéb befektetetéseket vásárolnak, vagy nagyobb hangsúlyt helyeznek arra, hogy saját lakosságukra, országukra fordítsák megtakarításaikat. Lényegében nagyon sok múlik most Kínán, és azon, hogy milyen gazdaságpolitikát folytatnak. Természetesen a fejlett országoknak is át kell gondolniuk gazdaságpolitikájukat, hiszen ekkora ütemű eladósodás nem tartható fenn hosszú távon. A hitelezőknek is elegük lehet idővel.
Tehát nem kizárt Dr. Végzet teóriája, de ezt ma százszázalékosan senki nem tudja igazolni. Nem véletlen, hiszen hasonló folyamatokra nem volt példa az emberiség történetében. 1929–33-ban vagy a későbbi válságokban még egészen más típusú gazdaságok voltak, nem volt globalizáció, sem kiterjedt értékpapírpiac vagy liberalizált kereskedelem, könnyű eladósodási lehetőségekkel egyetemben.
Madár István szerint a válság második hullámának inkább recessziós jellege lenne. Elmaradhat az olyan súlyos tőkepiaci pánik, amit a bizalmi válság idézett elő. Magas maradna viszont a munkanélküliség, illetve az ebből fakadó hitel-visszafizetési kockázat.
2010 elejére alkotják meg az országok az úgynevezett exit stratégiákat, azt a gazdaságpolitikát, ütemezést, melynek nyomán visszavonják a támogatásaikat. Ha ezt jól vezénylik le, van lehetőség arra, hogy ne legyen újabb visszaeséshullám. Ha elhamarkodott, nem kellő időben hajtják végre, akkor lehetséges a negatív fordulat. Az elemző emlékeztetett arra, hogy a nagy világgazdasági válság sem 1933-ig tartott, hanem gyakorlatilag egy évtizedig is elhúzódott. 1938-ban egy újabb hullám indult el, de nem tudott kiteljesedni, ám a második világháború új alapokra helyezte a gazdaságokat.
A jövő kihívása a magas munkanélküliség és a hatalmas államadósság, az ezután következő adóemelések, kiadáscsökkentés lehet, s ezek elnyújthatják a válságot. Nem várhatjuk azt, hogy visszatér a szokásos 3-4 százalékos növekedés. Éveken keresztül óriási adót vonnak majd el az eladósodott országok gazdaságaiktól, ami nem hagyja érintetlenül a szociális hálót, a munka világát. Mindez pedig a gazdaságra nézve fékező hatással lesz.
2009. 12. 11. (XIII/50)
