A koppenhágai klímacsúcs ritka kivétel a tekintetben, hogy az utcai megmozdulásokért felelős civilek és radikálisok ugyanazért a célért szállnak síkra, mint az elegáns konferenciatermekben ülésező delegáltak, hogy hatékony lépések történjenek a globális felmelegedés megállítása érdekében.
A tények makacs dolgok
Amíg a nyugati közvélemény a globális felmelegedés kérdéséről vitázik, egyre kevesebben hisznek az egész teóriában. A Sunday Telegraph felmérése szerint a britek 46 százaléka nem hisz a globális felmelegedésben, és 58 százalékuk szerint ez csak egy a sok probléma közül. Az USA-ban még ennél is nagyobb a lakosság szkepticizmusa. Az európai politikai elit szerint az éghajlatváltozás nehezen vonható kétségbe, hiszen a szárazság, az elsivatagosodás és áradások mindennapos jelenséggé váltak. A sarki jégréteg olvadása és a tengerszint emelkedése pedig lakóterületek eltűnésével fenyeget. A Grönlandon, Kanadában, Alaszkában és Oroszországban honos inuit népcsoport tagjai sarkvidéki állatok vadászatából élnek. Violet Ford, az Inuit Sarkköri Tanács (ICC) tisztségviselője koppenhágai sajtótájékoztatóján elmondta, hogy a rövidülő vadászidény miatt a vadhús raktározásához hatalmas közösségi mélyhűtőkre van szükségük. Az alaszkai ICC-elnök, James Stotts idős nagybátyjának halálát például a beszakadt jég okozta egy olyan helyen, ahol az adott időszakban eddig biztonságos volt a jégtakaró. Ráadásul az inuitok települései az erózió hatására fokozatosan a tengerbe süllyedhetnek. Ilyen és ehhez hasonló problémák leküzdésére a fejlődő országok szerint mintegy 100 milliárd euróra lenne szükség.
2009. 12. 18. (XIII/51)
