hetilap

A Változás- és Válságmenedzserek Országos Egyesületét (VOE) 1992-ben azok a szakemberek hozták létre, akik a rendszerváltást követően válságba került cégek feljavításában sikeres tanácsadói munkát végeztek, és az általuk irányított gazdasági társaságok túljutottak a nehézségeken. Magyarországon először a rendszerváltáskor fogalmazódott meg az igény, hogy a rosszul működő, privatizálás előtt álló vállalatokat újjá kell szervezni. A feljavítandó, talpra állítható vállalatok vezetői tapasztalataira alapozva fejlődött ki a tanácsadói szakmának ez a sajátságos szegmense, amely a szervezetek kritikus, de még menthető helyzeteire specializálódott.Noszkay Erzsébet még a rendszerváltás előtt kezdett foglalkozni a hazai vállalkozásokkal. A szocialista „monstrumokon” nevelkedett ipari szakember, későbbi oktató-kutató a rendszerváltozás után az elsők között ismerte fel a kis- és középvállalkozások jövőbeli jelentős szerepét. Pályafutása kezdetén – saját cégének vezetése mellett – „térítésmentesen” szegődött az induló kisvállalkozások szolgálatába mint tanácsadó, és kezdte felállítani azokat a működési törvényszerűségeket, amelyekről rendszeresen publikál, és amelyeket ma is nagy sikerrel oktat több egyetemen. Jellemzően milyen cégek keresik meg a szervezetüket a segítség reményében?–ŰVáltozó. Megfordul nálunk a péktől kezdve az autószerelőn át a spekulánsig mindenki. Általában jellemző a hazai vállalkozókra, hogy félnek a „válság” szótól. Ki ne mondják, hogy náluk válságkezelő ügyködik! A rossz hír ugyanis könnyen ügyfélvesztéshez vezet. Ha mi elmegyünk dolgozni valahová, mindig komoly kérés, hogy tartsuk titokban azt, ami ott zajlik. Szélesebb körben megpróbálják ezt úgy bemutatni, hogy „csak egy kis tanácsadás” folyik a cégnél. Milyen költségvonzata van egy-egy ilyen mentőakciónak? Hiszen egy bajba jutott cégben éppen a pénz a legnagyobb hiánycikk…–ŰMunkánk morális felelősséggel is jár, így ha látjuk, hogy egy cég nem menthető, akkor nem verjük plusz költségbe. Amíg az adott cég likviditását helyre nem hozzuk, sokszor áron alul kell dolgozni, ám ez hozzátartozik az egyesület működéséhez. Ezért alapvetően elmondható, hogy a válságkezelés általában egyedi megállapodás, szerződés kérdése. De becsületesen megmondjuk azt is, ha már csak egy csődeljárás segíthet. Ám ez itthon nagyon bonyolult és hosszadalmas. A kisvállalkozások pedig jellemzően „gyorsan halnak”. Nincs elég tartalékuk egy teljes eljárás végigviteléhez. A szakirodalom szerint is, ha 6-12 hónap alatt nem tudunk valakin segíteni, akkor az menthetetlen. Voltak-e  meglepő vagy éppen drámai esetek a praxisában?–ŰA legmegrázóbb, de egyben legsikeresebb esetem egy bölcsész házaspárral volt, akik a rendszerváltás után lettek kényszervállalkozók. A szépérzékük alapján választottak egy tevékenységet, ami „szép dolgokról szólt”, de ezzel az üzleti tudásuk ki is merült. Ez akkor bejött. Növekedtek, egyre több árut rendeltek és készítettek is, béreltek, terjeszkedtek, de egyre jobban belesodródtak abba, hogy már a nagymamától is elkérték az 50 ezer forintját. Pénzügyeiket pedig kis kockás papíron vezetgették. Amikor már az otthonuk is veszélybe került, az asszony sírva megjelent nálam. Egy hónapig tartott, míg ki tudtam bogarászni, hogy kinek mennyivel tartoznak. Nagyon féltek, a feleség szoptatott, és a másik gyerekük is kicsi volt. Olyan reménytelennek láttam az esetet, hogy ha nem egy család fennmaradásáról van szó, bele se vágok. Három hónap után már láttam az alagút végét, fél év múlva pedig teljesen talpra álltak. Ugyan sok bérleménytől és készlettől „áron alul” meg kellett szabadulniuk, de a tető a fejük fölül nem ment el, és a nagymama is visszakapta a pénzét. Véleménye szerint mi a magyar vállalkozók tipikus problémája?–ŰAz előrelátás és a stratégiai gondolkodás hiánya. Nincs „B verzió”, egy lapra tesznek fel mindent. Pedig ami ma sikeres, az holnap eladhatatlan. A kisvállalkozások többsége nem egy fantasztikus találmányra épül, hanem köznapi dolgokra: kisközért, fodrászat, szolárium. Előre sejthető, hogy ha én vagyok az x-edik a környéken, akkor túl sok babér nem terem. Az emberek többsége viszont nem ezt nézi, hanem beleszeret a saját ötletébe. Az ötlet még nem azonos az üzleti lehetőséggel. Meg kell néznem, hogy milyen piaci körülmények között akarom ezt megvalósítani. Egy hozzánk forduló borász például nem tudta, hogy mennyibe kerül neki egy liter bor előállítása. Azt hitte, hogy tudja, de kiderült, hogy téves feltételezéseken alapultak a számításai.Látható tehát, hogy sikeres vállalkozások alapja az átlátható gazdálkodás. Célszerű továbbá azt is átgondolni, kiszámolni, hogy egy vállalkozás működésének hol a fedezeti pontja, azaz a tevékenységéből származó mekkora bevétel szükséges ahhoz, hogy a vállalkozás eltartsa önmagát, és hol van az a bevételi szint, ami felett az adott hónapban már nyereséges. A mikrovállalkozásoknak is érdemes berendezkedniük egy gazdálkodási szisztémára, melyet tervszerűen vezetnek, és időről időre finomítanak. Ha már tudom, hogy mennyi jött be, és előre tudom, hogy mennyi fog kimenni, és mennyibe kerül az általam előállított termék vagy szolgáltatás, akkor jó alappal indulok az átlátható gazdálkodás felé. Ez az elv, gondolkodásmód a vállalkozás növekedésével egy rendszerré nőheti ki magát, amely megalapozza a vállalkozás pénzügyi, gazdasági működését.Tapasztalatai fényében Ön mennyire vállalkozáspárti? Van, akinek azt tanácsolná: legyen inkább alkalmazott, úgy jobban jár?–ŰVan, akinek jobb őszintén megmondani, hogy inkább bele se fogjon. A vállalkozás mindig keményen érinti a családot. Ha a család nem támogatja a vállalkozást, nem szabad belevágni. Ha támogatja, de az illető nem ért hozzá, szintén nem ajánlatos, mert túl nagy a kockázat. Nem hiszek abban, hogy vállalkozónak születni kell. Ez a szakma tanulható, de alapvető készség kell hozzá. Ám a tehetség is sokszor megtéveszt. Aki tehetséges, azt hiszi, hogy mindent tud. De én mind a két típusnak azt tudom tanácsolni, hogy sokat dolgozzon, s még többet tanuljon! Hisz befektetés nélkül nincs üzlet.Ha valaki most szeretne belevágni egy új vállalkozásba, óva intené ettől a globális pénzügyi válság miatt?–ŰElőször is megnézném, hogy miről van szó. Akármiben nem szabad ma vállalkozni. Már a piaci elképzelésből érzékelni lehet, hogy mű­ködőképes vagy sem. De mondok egy példát: tudjuk, hogy az építőipar válságban van. Az én közvetlen környezetemben viszont van egy fiatalember, akinek az építőipari vállalkozása már Spanyolországtól éppen az orosz határig ér, mert egy olyan ötletre és működési modellre alapult, amit nem tud akárki megvalósítani. Tehát nem csak a körülmények a döntőek. Már jól látható: a különleges tudásokra alapuló cégek válság idején is meg tudnak élni.Mi a legfőbb tanácsa ma a magyar vállalkozók számára?–ŰKapkodással most semmire sem mennek. Ahogy mondani szokás, ha elestél a jégen, kicsit üldögélj és gondolkozz, ahelyett, hogy azonnal felpattansz! Ne kapkodjunk tehát, nézzük végig, hol és hogyan tudunk kapaszkodókat találni! Melyek az én cégem erős és gyenge pontjai? Az erős pontokat kell tovább erősíteni. Sok cégnek tudnám azt tanácsolni, hogy kicsit forduljon magába, plántáljon tudást, a külső lehetőségek most úgyis szűkösek. Legyen ez a felkészülés időszaka. (Várjuk Olvasóink kérdéseit a hamarosan induló „A válságmenedzser válaszol” című rovatunkba a info@valsagmenedzser.hu címre.  A feltett kérdésekre hétről hétre egy-egy válságmenedzser – köztük természetesen Noszkay Erzsébet  – válaszol.)