hetilap

A magyar parlament elsőként ratifikálta a reformszerződést két héttel a
lisszaboni aláírás után. Azóta a 27-ből már összesen hét tagország parlamentje
döntött a jóváhagyás mellett. Általában parlamenti szavazással döntenek a
kormányok által már elfogadott szer­ződésről, de Írországban egyedülálló módon
népszavazás kiírására kerül sor az alkotmány miatt. José Manuel Barroso
bizottsági elnök éppen a napokban udvarolt az íreknek Dublinban, hogy a
szer­ződés a referendumon biztosan átmenjen. Barroso szerint a reformszerződés
hatékonyabban működő uniót, az állampolgárok számára több beleszólást, az EU
számára nagyobb nem­zetközi tekintélyt jelent. Bar­roso Kennedy elnök egykor,
más vonatkozásban elhangzott szavaival hízelgett az íreknek: „Eljött Írország
ideje, adhattok valamit a világnak, és ez a béke és a szabadság jövője.” Barroso
elutasítja azt a nézetet, miszerint Brüsszel egy szuperállam, ahol zárt ajtók
mögött születnek döntések. Az elnök szerint a reformszerződés még közelebb hozza
az EU-t annak polgáraihoz. Ezzel szemben sok kritikus szerint egyre mélyebb a
szakadék az unió bürokráciája és annak polgárai között. A leghevesebb vitát
Nagy-Bri­tan­niában gerjesztette a ratifikáció, mivel a Munkáspárt ígéretet tett
népszavazás kiírására, amit azonban később megváltoztatott, emiatt a
konzervatívok az egész szerződést antidemokratikusnak tartják. A brit parlament
ugyan megszavazta a ratifikációt, de eddig itt volt a legmagasabb az ellenzők és
a tartózkodók aránya. A tervek szerint, amennyiben 2008 végéig az összes
tagállam jóváhagyja a dokumentumot, az 2009 január elsejétől, illetve elhúzódó
ratifikáció esetén az utolsó ratifikációt követő hónap elsejétől lép életbe.

A lisszaboni szerződés tavaly év végén, december 13-án került aláírásra az unió
állam- és kormányfői által. A szerződésben nem kisebb dologról van szó, mint az
EU működésének szabályozásáról, ezért érthetően nagy vita és sok ellenállás
övezte a létrejöttét. A szerződés fő célja az EU működőképességének megőrzése a
huszonhét tagállam esetén, illetve a további bővítési folyamat során. A keleti
bővítés után folyamatosan napirenden volt az intézményi reform szükségessége. Az
európai alkotmány kudarca jelezte, hogy nem lesz egyszerű demokratikus
eszközökkel egy olyan szerkezeti reformot végrehajtani, ami a döntéshozatali
mechanizmusokat felgyorsítja. 2007 első felében a német elnökség fél év alatt
végigverekedte a szerződés megszövegezését, amelyet az EU ötvenedik évfordulóján
Berlinben fogadtattak el a tagállamok állam-, illetve kormányfőivel. A
legnagyobb ellenállás a lengyelek és a britek részéről volt. Merkel kancellár
asszony azonban nem kis erő­feszítésekkel gyűrte le a lengyelek ellenállását, és
végül a britek is beadták a derekukat, miután sikerült néhány számukra lényeges
területen (pl. biztonságpolitika) engedményeket kicsikarniuk. A 2007 második
felében elnöklő portugáloknak nem maradt más hátra, mint a német irányvonalat
követve levezényelni a végső megszövegezést, és év végén lebonyolítani az
aláírási ceremóniát Lissza­bon­ban. A német elnökség jól reprezentálta, hogy
mélyreható változásokat az unióban csak a meghatározó, nagy tagálla­moktól lehet
várni. A gyakorlatban ez leginkább a német–francia tengelyt jelenti, amely a mai
napig a fő mozgatója az uniónak.

De milyen változásokkal számolhatunk a jövőben az EU-ban a reformszerződés
szerint? 2014-től megváltozik a minősített többségi szavazás, ami inkább a
nagyobb tagállamoknak kedvez. Megszűnnek a féléves önálló elnökségek. Ennek
egyik fő oka, hogy fél év alatt alig lehet valamilyen folyamatot végigvinni. Az
új rendszerben három ország, úgynevezett triumvirátus elnököl tizennyolc
hónapig, egymás között megosztva a különböző területeket. A háromból legalább
egy ország az EU nagyobb tagállamaiból kerül ki. Eddig a féléves elnökségek
alatt az Európai Tanács elnöke az elnöklő ország kormány-, illetve államfője
volt, jelenleg éppen Szlovénia miniszterelnöke az. Ehelyett az új rendszerben
egy állandó, két és fél évre választott elnök irányítja majd a tanácsot. Belső
forrás szerint Brüsszelben nehezményezték, hogy a sajtó több helyen „Európa
elnöke” címmel illette a leendő pozíciót. Az Európai Tanács elnöke cím – a
szándék szerint – nem valami szuperhatalmasságot kíván jelölni. Elsősorban
adminisztratív szerepet szánnak az elnöknek a tanács munkájának koordinálásában
és a találkozók lebonyolításában. Persze a gyakorlatban sok minden függ a leendő
elnök sze­mélyétől és attól, hogyan használja a befolyását. Nyilvánvaló, hogy
egy nemzetközi tekintéllyel ren­delkező politikus jöhet szóba. A publikus
jelöltek között szerepel Angela Merkel német kancellár, akiről aligha képzelhető
el, hogy lemondana jelenlegi pozíciójáról. Tony Blair volt brit miniszterelnök a
legesélyesebb a pozícióra, azzal együtt is, hogy külön kampány indult
megfúrására. Egymillió aláírást akarnak gyűjteni Blair jelölése ellen, ugyanis a
szerződés értelmében egymillió aláírással a bizottság köteles figyelembe venni a
civil szféra javaslatait. Bertie Ahern ír exminiszterelnök jelölése aligha
tekinthető komolynak, miután Ahernt körüllengi a korrupció gyanúja, és a
minisz­ter­elnökségről is lemondott. Jean-Claude Juncker luxemburgi
miniszterelnök jelölése bizonyára az esélyegyenlőség jegyében született, hogy
két nagy ország jelöltjei mellett két kis államéi is szerepeljenek.

A csoportos elnökség miatt Magyarország Spanyolországgal és Belgiummal közösen
tizennyolc hónapon át elnököl majd. Miközben már gőzerővel megkezdtük a
készülődést az elnökségre, még senki nem tudja pontosan, hogyan osz­lanak majd
meg a feladatkörök a gyakorlatban. A csoport tagjai – a Külügyek Tanácsa
formáció kivételével – valamennyi tanácsi elnökségét hat hónapos időszakonként,
egymást váltva látják el. A tervek szerint a 2010-ben kezdődő első féléves
periódus alatt Spanyolország, 2010 második felében Belgium és 2011 első
félévében Magyarország lesz az EU soros elnöke. Mivel nincsenek tapasztalatok az
új rendszerről, a jövőben kell gyakorlatba ültetni a reform-szerződés elvi
formuláit.

Másik lényeges újítás az Európai Bizottság megkurtítása lesz 2014-től. Jelenleg
a tagországok számának megfelelően huszonhét biztos van, 2014-től az akkori
tagországi létszám kétharmadával egyenlő számú lesz. Nem indokolt ugyanis
huszonhét pozíció fenntartása, eddig is csak azért volt így, hogy minden
tagállamnak egyenlőképpen legyen egy biztosa. A jövőben egy ötvenéves ciklust
tekintve minden egyes tagállamnak (mérettől függetlenül) öt évig nem lesz saját
biztosa. Több pozíció kerül összevonásra, a legérdekesebb a külügyi és a
biztonságpolitikai biztosok területének összevonása. A jelenleg Benita
Ferrero-Waldner és Javier Solana által felügyelt külpolitika és
biztonságpolitika egy biztos alá kerül, aki az EU külügyi és biztonságpolitikai
főképviselője lesz, saját diplomáciai testülettel, ráadásul az egyre nagyobb
szerepet játszó közös védelmi politika irányítója is lesz. A dokumentum
tudatosan kerüli az alkotmányban még külügyminiszterként szereplő elnevezést. A
tanács elnöke után ez a hatalmi koncentráció a legérdekesebb, és ennek kapcsán
számos tagállam saját külpolitikai érdekeinek sérelmétől tart. A
re­formszerződés a nyilvánvaló centralizáció ellensúlyozására tartalmaz néhány
demokráciát erősítő elemet is. Az Európai Parlament szerepe az új politikai
irányvonalak meghatározásában megnő. A holland miniszterelnök javaslatára a
nemzeti parlamentek szerepe is nagyobb lesz az eddiginél. A szerződés
módosításai mégsem hoznak gyökeres változást az EU szerkezetében, ugyanis
továbbra sem a klasszikus parlamenti demokrácia mintájára működik, ahogyan azt a
britek szeretnék, hanem a francia modell alapján a fő döntéshozó szerv az
Európai Tanács marad.

A megállapodás külön, részletesen kitér többek között az emberi jogok
hangsúlyozott védelmére, a klímaváltozás elleni küzdelemre, valamint a
tagállamok közti kölcsönös szolidaritásra terrortámadás vagy természeti, illetve
egyéb katasztrófák esetén.

Jövőre lejárnak a biztosok és a parlamenti képviselők mandátumai, uniós
parlamenti választások lesz­nek, az időpont éppen megfelel az EU átalakítására,
kivéve, ha például az írek másképp döntenek a júniusi népszavazáson.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek