„A béke szigete” – írja Oroszországról a Le Figaro. Míg Amerika a
stagnálással néz farkasszemet, és a kínai bankrendszer is aggodalomra ad okot,
Oroszország az állandóság és a gazdasági fejlődés nyugodt szigetének tűnik. Az
ő bankjaikat nem érintette a válság – emeli ki a francia lap. Az orosz
statisztikai hivatal szerint gazdaságuk tavaly 8,1 százalékkal nőtt, a reálbérek
pedig 6 éves csúcsot felállítva, éves szinten 16,4 százalékkal emelkedtek. A
havi átlag év végén elérte a 18 467 rubelt, ami közel 769 dollárnak (mintegy 127
ezer forintnak) felel meg.
Barcza György, a K&H Bank makroelemzője szerint az orosz példa legfőbb
tanulsága, hogy egy államvezérelt gazdaság is működhet sikeresen. „Mikor Putyin
közel tíz éve elkezdte tevékenységét, nem voltak ennyire optimisták a nemzetközi
elemzők. A nacionalista bázis és az elvi alapú politizálás azonban elérte, hogy
a reform terheit szinte zokszó nélkül viselték a közszféra dolgozói és a
nyugdíjasok, akiknek évekig tudatosan alacsonyan tartották a jövedelmüket” –
fejtette ki lapunknak Barcza. Oroszországban a piaci liberalizáció megbukott:
az orosz lakosság még a magánnyugdíjpénztárakat is leszavazta, kinyilvánítva
ezzel, hogy lemond az időskori öngondoskodásról – az állam javára. Ahogy
egyes pesszimisták szoktak fogalmazni: az oroszoknál vagy diktatúra, vagy
anarchia van – a demokráciát nem ismerik.
Habár az utóbbi időben az orosz tőzsde is lejtmenetre kényszerült, a globális
pénzügyi stressz jobbára elkerülte az orosz bankszektort, és megkímélte a
vállalatok jó részét is – mondta Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő
befektetési vezetője. Barcza György tapasztalatai szerint az elmúlt fél évben
Oroszország az egyik kedvelt befektetési célponttá vált. „Mindazonáltal a
kisbefektetők zöme inkább Ázsia felé fordult az utóbbi időben” – árnyalta a
megállapítást Duronelly.
Az élelmiszerárak világszerte átlagosan 45 százalékkal emelkedtek tavaly nyár
óta. Amióta pedig a fő exportáló országok korlátozták a kivitelüket,
ugrásszerűen megszaporodtak a kétoldalú bartermegállapodások: élenjáró ebben
Oroszország és Ukrajna – írja a The Financial Times. Habár az emberek Európában
még nem ölik egymást az élelmiszerekért, a helyzet aggasztó. „Oroszország
segíthet Párizson és Berlinen, ha azok végre hajlandóak levetkőzni
előítéleteiket” – teszi hozzá a Le Figaro. Ludvig Zsuzsa, az MTA
Világgazdasági Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa túlzásnak tartja, hogy
Oroszország lenne a Nyugat megmentője. Annál is inkább, mert „az orosz
mezőgazdaság a maga szerény 1-2 százalékos növekedésével egyelőre számottevő
behozatalra szorul” – indokolta a Heteknek a kutató. De még ennek ellenére is
várható, hogy a közeljövőben az orosz gabona komoly tényező lehet a piacokon –
konkurenciát jelentve ezzel az EU nagy exportőreinek. Az erős kételyeket
Duronelly Péter is osztja: ez a két térség mindig is szemben állt egymással,
tehát legjobb esetben is csak egymásra utaltságról beszélhetünk.
Az 1998-as pénzügyi válság óta az orosz vezetés tudatosan törekedett az
államadósság visszafizetésére, ami ma már elenyésző arányú. Emellett jókora
stabilizációs alappal és valutatartalékokkal is rendelkeznek – dollárban és
nagyrészt euróban. A Fitch Ratings európai hitelminősítő elemzése szerint az
orosz államadósság a GDP-érték 99 százalékáról 8 százalékra csökkent 1999 óta
(nálunk ez bőven 60 százalék felett jár), a múlt évtized végén még nem létező
stabilizációs alapban most 157 milliárd dollár van, a devizatartalékuk pedig 474
milliárd dollárra becsülhető. Barcza György szerint mégsem pusztán az
eliminálódó államadósság a fejlődésük kulcspontja, hanem az, hogy megtanulták
kihasználni a magas olajárak nyújtotta lehetőségeket. Duronelly Péter
kifejtette: egy orosz vállalat számára az olaj hordónkénti ára ma is 28,5
dollár. Az olajexportáló cégek szinte semmi hasznot nem láttak az olajárak
emelkedéséből, mivel ezt a hasznot az állam „lenyúlta” adó formájában a
stabilizációs alapba. „Az államadósságot és a tartalékokat összevetve ma
Oroszország nettó hitelező. A helyzet azonban nem összehasonlítható – például
hazánkéval –, hiszen az oroszok is elsősorban egy kedvező külső körülménynek
köszönhetik azt, ahová jutottak” – tette hozzá a szakember.
2008. 04. 18. (XII/16)
