A „nagy szembenállás” valójában ma már csak annyira izzik, mint két bármelyik
más versenytárs cég között. A Dassler fivérek szülővárosa Herzogenaurach – ami a
két cég őstelephelyének is otthont ad – azonban mind a mai napig jól profitál a
sztoriból. „Mutasd a cipődet, és megmondom, ki vagy!” – állhatna mottóként a
városkapun. A „leszegett fejek” városának látképét különösen egyedivé teszi,
hogy a régimódi faházak között közlekedő emberek a legutolsó melegítő- és
sportcipő-kollekció darabjait viselik. „Egy Puma-lány sosem mehet hozzá egy
Adidas-fiúhoz!” – hangzik a honosított Shakespeare-i intelem. De túl a
ruházaton, rossz nyelvek szerint nem is lehet pontosan tudni, hogy ki
„Puma-lány” vagy ki „Adidas-fiú”, ugyanis a testvérpár anno sportot űzött egymás
feleségének a „lenyúlásából” – is. Sőt, újabban valódi „árulásra” is akadt már
példa: Rudolf Dassler unokája, aki évekig vezette a Puma USA-beli
leányvállalatát, ma az Adidas jogtanácsosa. De a lényeg a presztízs: amikor a
festőmunkások Adidas cipőben jöttek dolgozni a Puma telepére, öt percbe sem
tellett és már vadonatúj Pumákat adtak rájuk
Az igazi kenyértöréshez azonban mégsem a sógorok és sógornők hűtlenkedése, de
még csak nem is a közös házipénztár rendszeres és rejtélyes megcsapolása
vezetett. A második világháború idején a meggyőződéses náci Dassler fivérek
éppen közös családi óvóhelyükre tartottak, amikor Adolf a lépcsőn lefelé menet
elhorkantotta magát: „Már megint itt vannak ezek a szemét disznók!” Adolf
„természetesen” a szövetséges bombázókat szidta, Rudolf azonban menthetetlenül
magára és pereputytyára értette a kiszólást. Ez a szállóige azóta is tartja
magát, lévén, a két fivér ezután halálukig egy szót sem váltott egymással.
Beindul az üzlet
Pedig annak idején milyen szépen virágoztak a Dassler-művek!
A 1900-as évek elején született testvérpár idősebbik tagja Adolf, eredetileg
péknek tanult, ám az első világháború után mégis régi szenvedélyének engedett
utat: anyja apró mosókonyhájában berendezte első cipészműhelyét. Nemsokára
társult hozzá öccse, Rudolf is. A fiúk remekül kiegészítették egymást: Adolf a
csendes álmodozó, Rudolf pedig a szószátyár kereskedő. Először 1928-ban
debütáltak az amszterdami olimpián, és ezután folyamatosan, még a nagy
világválság idején is, rendületlenül prosperáltak. A gyártásba is újabbnál újabb
anyagokat vontak be: így a kenguru- és cápabőrtől kezdve az amerikai
üzemanyaghordók gumi- és vászontömítéséig mindent hasznosítani tudtak. Talán
kevesek számára ismert, de az Adidas legendás három csíkja sem egy jól kigondolt
dizájnelem, hanem egy technológiai szükség eredménye. Sőt, eleinte nem is három,
hanem csak egy csík díszítette Dassler cipőit, kifejezetten azért, hogy
megerősítse a lábbelik oldaltartását. Adolf egykori cége ma már közel hétszáz
hasonló szabadalom jogos tulajdonosa.
2007. 11. 09. (XI/45)
