Neves pszichológusok szerint a fogyasztói ösztön nem az emberi természet
sajátjaként működik, hanem külső ingerek irányítják. A ránk zúduló reklámok
hada, a versengés a szomszéddal vagy a kollégákkal mind azt súgja, hogy mi is
megengedhetjük magunknak azt az életszínvonalat, mint mások.
Ahhoz, hogy a pénz nekünk dolgozzon, meg kell tanulnunk gazdálkodni vele. Ha úgy
tetszik, pénzügyi intelligenciára kell szert tennünk. Amerikában már kisiskolás
kortól tanítják a pénzzel való gazdálkodást, hazánkban ez a fajta jövőtervező
látásmód még nem nyert teret az oktatásban. Érdemes hát magunknak fejlesztenünk
a pénzügyi ismereteinket folyóiratokból vagy szakemberek által.
A pénznek vannak közismert tulajdonságai, mint a „sok kicsi sokra megy”, vagy az
„akinek pedig van belőle, annak még több lesz”. Ahhoz, hogy ez meg is
valósuljon, már fiatalon el kell kezdenünk megtervezni az anyagi életünket. A
mai átlagember viszont nemhogy a gyermekeinek életét, de még saját 2 hónapját
sem tervezi meg előre! Közismert tény, hogy ha egy befektető komoly hozamot
akar, akkor komoly befektetési időre és kockázatra kell számítania. Viszont ha
családot érintő dolgokról van szó, a kockázatra még kevésbé szabad könynyelműen
gondolnunk. Olyan értékbe kell befektetni a pénzünket, amely hosszú távon
értéket képvisel. Például olyan ingatlanba, különösen belvárosban vagy főváros
közelében, ahol egy évtized alatt az értéke többszöröződik. Ha bankszámlánk van,
a folyószámlán ne tartsunk nagy „látra szóló” összeget, hiszen ennek kamata
tizede lehet a lekötött betétek hozamainak! A pénz elhelyezésénél figyelnünk
kell arra, hogy legalább az inflációnál nagyobb hozamra tegyünk szert, hogy
megtakarításunk ne veszítsen az értékéből.
Mielőtt bárki vállalkozásba kezd, tőkére, ötletre, szaktudásra és piaci igényre
van szüksége. Reális, előre megtervezett költségvetés nélkül semmiképpen ne
kezdjünk bele saját vállalkozásba!
Ettől függetlenül alkalmazottként is lehet elégedett az ember. Bármennyire kevés
összegből is kell havonta gazdálkodnunk, ne dőljünk be a külvilág nyomásának.
Ilyen helyzetben szoktak ugyanis az emberek fogyasztási hiteleket felvenni, mert
„minden áron fenn kell tartani a látszatot, hogy nekünk jól megy”. Ez
semmiképpen sem megoldás. Ha már valaki hitelt vesz fel, akkor legalább olyan
módon tegye, hogy jelenlegi helyzetén javítson: például albérletből saját
otthonba jut, gépkocsit vagy más olyan eszközt vásárol, ami később kitermeli az
árát. Ebből is látjuk, hogy vannak „jó” és „rossz” hitelek is. Például, ha
valaki vesz 8 millióért egy lakást, amit 20 évig törleszt havi 65 ezer
forintért, de ezzel párhuzamosan 70 ezer forintért ki is tudja adni havi
bérletbe, egyértelműen jó hitelt törleszt, hiszen a vagyonát gyarapította. Rossz
hitel pedig az olyan fogyasztási hitel, ami bevételt nem hoz, csak kiadást és
havi törlesztő részletet termel – például egy kölcsönből fedezett karibi
körutazás.
Tímea és Zsolt, egy gyermektelen házaspár példája
2007. 05. 04. (XI/18)
