Korábbi nyilatkozataiban úgy fogalmazott, megalapozott számításokra épül a
jövő évi költségvetés. A gazdasági növekedés mértéke, a bevételek alakulása
reálisnak mondható, így tartható lesz a tervezett 6,9 százalékos államháztartási
hiány. Mennyiben más ez a költségvetés az előző évekéhez képest?
– A kormány most láthatóan elhatározta, hogy olyan költségvetést és
konvergenciaprogramot tesz le az asztalra, amely kiállja az idő próbáját. Az a
félelem motiválhatta a kabinetet, hogy „megbüntetik” Magyarországot az európai
hatóságok, illetve a pénzpiacok, ha nem hagy fel a korábbi évek költségvetési
politikájával. Az EU úgy „büntetne”, hogy megvonná a nekünk járó fejlesztési
forrásokat, a befektetők pedig úgy, hogy a mostaninál jóval gyengébb
forintárfolyammal „jobb belátásra” próbálnák bírni a kormányt. A múltban sem a
képességgel volt gond, hogy ne tudták volna helyesen megtervezni a büdzsét,
hanem azzal, hogy politikai érdekeket szem előtt tartva a változtatások, a
reformok helyett inkább átvészelni igyekeztek a választásokig tartó időszakot.
Ez elég hajmeresztőnek hangzik, főként abban a tekintetben, hogy éppen e
politika miatt zúdulnak most az országra a megszorító intézkedések.
– Valóban így van. Tény, hogy a kormány az elmúlt négy évben szemet hunyt a
növekvő hiány felett, inkább a szőnyeg alá söpörte a problémákat, mintsem
megoldotta volna, és eközben azon igyekezett, hogy rózsás képet fessen az
államháztartásról. A költségvetések elkészítésekor rendszeresen felülbecsülték a
bevételeket, és alultervezték a kiadásokat. Hosszú idő óta ez az első
költségvetés, amikor nem ezt az elfedős technikát alkalmazza a kormány, hanem
megpróbál szembenézni a valósággal és a kihívásokkal.
Miért volt „jó” ez a struccpolitika a kormánynak?
– Ellenkező esetben nyilvánvalóvá vált volna, hogy a költségvetés hiánya
lényegesen magasabb, mint amivel a kormány számolt, sőt, hogy csökkenés helyett
folyamatosan emelkedik a deficit és az államadósság. És ezzel szembeütköztünk
volna azokkal a vállalásainkkal, amelyeket az uniós csatlakozásunkkor tettünk,
mint hogy a GDP 3 százaléka alá szorítjuk a deficitet. Ami az elmúlt négy évben
történt, az szöges ellentétben volt mindezzel, és a kormány nem akarta
felvállalni az ezzel járó konfliktusokat. Ehelyett kihasználta az unió
jóhiszeműségét és jóindulatát.
Erre utalhatott Gyurcsány Ferenc az elhíresült balatonőszödi beszédében,
amikor azt mondta, „hazudtunk”?
– Valószínűleg igen.
Milyen következményekkel járhat az országra, illetve a kormányra nézve, ha
mégsem teljesülnének a most tervbe vett számok?
– Ha külső tényezők miatt adódnának eltérések, nem járna komoly
következményekkel. Korrigálni kellene ezeket is, de nem vonna maga után
szankciókat. Abban az esetben azonban, ha a kormány befolyása alatt álló
események, döntések miatt térnének el a folyamatok a kitűzött úttól, az tovább
erodálná a kormány hitelességét. Ez pedig komoly piaci reakciókat váltana ki, és
előbb-utóbb „büntetés” is érkezne Brüsszelből.
Elegendő lesz a kormányfő által prognosztizált „két szűk esztendő” az
államháztartás rendbetételére, vagy rosszabbal kell számolnunk?
– Szükséges az előttünk levő két év szigorú gazdálkodása, ám úgy vélem,
utána sem lesz lazulás. Egyrészt közelről figyelnek minket Brüsszelből, másrészt
két év alatt nem lehet megoldani valamennyi fiskális problémánkat. Nem valószínű
szcenárió, hogy két év múlva hátradőlünk és azt mondjuk, „na ez sikerült”. A
reálbérek szolidabb mértékben ugyan emelkedhetnek, de adócsökkentésekre vagy
további kedvezményekre nem számíthatunk.
2006. 11. 10. (X/45)
