Abban a kérdésében viszont, hogy várható-e válság a közeljövőben, már erősen szóródnak a vélemények. Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő vezetője szerint például nem kell a forint további „drámai” gyengülésére számítanunk, így a jegybank sem kényszerül majd kamatemelésre csak azért, hogy erősítse a forint árfolyamát: „A pánikárak, és ma is ezt láthatjuk, tipikusan pillanatnyi csúcsokat jelentenek, és jellegüknél fogva sem tartósak” – mondta a Heteknek Duronelly.
Barcza György, az ING Bank makroelemzője viszont kevéssé látja optimistán a helyzetet. Véleménye szerint a Monetáris Tanács következő ülésén 1 százalékpontos kamatemelés várható, hiszen március végére a 270 forint/eurós árfolyam sem zárható ki.
Tehát hamarosan újra 7 százalék lehet az alapkamat – legalábbis Barcza szerint. Az ING Bank prognózisa alapján a választások után egy újabb gyengülési hullámnak lehetünk tanúi, miután ilyenkor rendszerint „minden csontváz kihullik a szekrényből”, így várhatóan napvilágot látnak majd a borús államháztartási jelentések is.
A magas alapkamat pedig köztudottan hatékony és drága eszköze a külföldi tőke becsalogatásának, hiszen a jellemzően 0 és 4,5 (EU: 2,5!) százalék között ingadozó „külvilági” kamatszinthez képest kánaáni felárral kecsegtetnek a magyar hozamok (alapkamatunk: 6 százalék). Miután pedig a számos fórumon kritizált magyar államadósságot fele-fele arányban finanszírozzák külföldi és belföldi forrásokból, nem nehéz kitalálni, mire alkalmas még a magas alapkamat. És mint annyi más esetben, itt is végső soron a magyar adófizetők „állják a cechet” az említett felár megfizetésével.
Az utóbbi napok forintromlásával arányosan ugyanis a devizában felvett hitelek havi törlesztőrészlete is átlagosan 5 százalékkal nőtt. Aki tehát a múlt hónapban 50 ezer forintot törlesztett, most 52 500 forintot írhat a sárga csekkre. A különbség talán nem jelentős, de jól példázza azt az „aranyszabályt”, mely szerint devizahitelt csak úgy szabad felvenni, hogy az ember „nem feszíti ki magát”. Azaz még akkor is bírja a törlesztőrészletek fizetését, ha az – bár időszakosan, de – megemelkedik pár ezer forinttal.
A pénzromlás ellenére mind Duronelly Péter, mind Barcza György azon az állásponton van, hogy továbbra is érdemesebb hosszú távon devizában eladósodni, azaz euró- vagy svájcifrank-alapú hiteleket felvenni.
Ha pedig valaki csak azt szeretné eldönteni, hogy most vásároljon-e eurót vagy dollárt a tavaszra időzített külföldi kiruccanásához, vagy esetleg várjon még két-három hetet, annak előrebocsátjuk, hogy akkor cselekszik a legjobban, ha a belső megérzéseire hallgat. Mi ugyanis ahány elemzőt kérdeztünk, annyiféle választ kaptunk
Ez persze elsősorban nem a magyar közgazdász-társadalmat minősíti, hanem arra kiváló példa, hogy a pénzügyi folyamatokat is kizárólag a pszichikai várakozások, vagy ha úgy tetszik, a hit tartja fenn.
2006. 03. 17. (X/11)
