Mint ahogy erről már múlt heti számunkban is (Élni hagyni, 2004. szeptember 14.) beszámoltunk, a pénzügyi tárca bejelentését általános felháborodás és értetlenség fogadta az érintettek körében.
A vita azóta csak hevesebbé vált. Draskovics sajtótájékoztatója után Csányi Sándor, az OTP Bank vezérigazgatója hivatalos közleményben tudatta a piaccal és a kormányzattal a "legnagyobb magyar bank" álláspontját. A Hetek megkeresésére az OTP Bank kommunikációs referense közölte: a hitelintézet továbbra is kitart a leírtak mellett, és ezen felül nincs is más hozzáfűznivalójuk a kérdéshez. A közlemény szerint az OTP "elfogadhatatlannak" tartja a társasági adó megemelését, továbbá élesen bírálja a kormány "közgazdaságilag nehezen indokolható, populista lépését". Sőt, Csányiék a részleges kivonulás lehetőségét is felvetették.
Hasonlóképpen Erdei Tamás, a Bankszövetség elnöke, aki szintén "diszkriminatívnak" és "elfogadhatatlannak" titulálta a kormányzati "ötletbörzének köszönhető új sarcot". A tervezett változtatás, és az ebből várt 30 milliárdos bevétel,
rövid távon valóban javíthatja a költségvetés helyzetét, hosszú távon azonban csökkenti a hazai pénzügyi szektor versenyképességét – vallják a banki vezetők.
A társaságiadó-emeléssel kapcsolatban – banki részről – felmerült az alkotmányellenesség vádja is. A pénzügyminiszter azonban jogi szakértők véleményét kikérve sikeresen "visszaverte a támadást". A tervezett intézkedés alkotmányossági szempontból kifogástalan.
Az OTP-közleménye némi "fenyegetést" is tartalmazott: ha nem változik a kormány álláspontja az ügyben, akkor a bank "mérlegeli, hogy a következő évek fejlesztéseit olyan üzletágakban és országokban hajtja végre, amelyekben a környezet kedvezőbb és kiszámíthatóbb". Erre pedig bőven volna lehetőség, a szomszédunkban, Szlovákiában például "csak" 19 százalékosak az adók.
De "nem eszik olyan forrón a kását" – jött a kormányzati válasz. És valóban; a Pénzügyminisztérium azóta több "puhított" alternatívával is előállt. Egyik megoldás szerint a bankoknak csak az állam által adott kamatkiegészítések egy részét kellene visszafizetnie adóként. Másik könnyített alternatívát jelenthet, ha a jegybanknál elhelyezett kötelező tartalékok kamataira vetik ki a "sápot". A 30 milliárd pluszhoz azonban rendületlenül ragaszkodik a kormányzat. A bankok viszont ez esetben "kénytelenek lesznek" az ügyfelekre hárítani a költségeik jelentős részét. Némileg finomítja a képet, ha hozzátesszük: a hazai lakossági piacon jelenleg olyan erős a verseny, illetőleg a betéti és hitelkamatok között már így is olyan nagy az eltérés, hogy nem sok mozgásterük marad a "keménykedésre".
A bankok adózás előtti eredménye az elmúlt öt évben 37 milliárd forintról mintegy 216 milliárdra emelkedett. A 2004-es évre vonatkozó prognózisok pedig már közel 300 milliárdról "suttognak". Ez pedig még európai szinten is kiugróan magas extraprofitnak számít, amelyet nagyrészt az államilag támogatott lakáshitelek expanziójának köszönhetnek.
És ez még nem minden. A példátlan eredménynövekedést évekig az adóterhek folyamatos csökkenése kísérte: a bankok adókötelezettsége 1999-ben 35 százalék volt. Rá egy évre, 2000-ben, már csak 20 százalékos volt az adókulcs, 2003-ban 18, az idei évben pedig mindössze 16. Akiknek még ennek ellenére is könnyeket csal a szemébe a jövő évi 24 százalékos bankadó látványa, azok számára álljon itt még néhány adat: a banki kamatbevételek állománya az elmúlt fél évtizedben 119 százalékkal nőtt. Mérlegfőösszegük – ugyanebben az időszakban – 7336 milliárdról közel 13 000 milliárd forintra emelkedett. Mint említettük, az államilag támogatott lakáshitelek expanziója nyomán a hitelintézetek irdatlan haszonra tettek szert. Bár ellenvetésként sokszor megfogalmazzák, hogy a törlesztésekben mindig nagy a kockázat, a lejárat közeledtével pedig egyre nő a bankok rizikója, az igazság az, hogy a hitelfolyósítók még évekig a lakáshitel-szigorítások előtti feltételekkel számolhatják el a kamatkedvezményeket.
2004. 09. 24. (VIII/39)
