Az Eurotours utazási iroda bezárt kirakata. Ki tudta előre? Fotó: Vörös Szilárd
Szerda este még az utazási irodák ajánlatait böngésztem, de a legjobb ajánlatot ismét csak az Eurotours tudta tenni. Évek óta utazunk az iroda szervezésében, gondoltam, most is kérünk egy ajánlatot e-mailben, és ha megfelel, még holnap befizetjük a foglalót, mert "last minute"-utakra jobb, ha időben leadjuk az igényünket. Másnap aztán reggel már minden híradás az utazási iroda csődjéről tudósított. Talán nem vagyok vele egyedül, de először nem hittem a fülemnek, vagy azt gondoltam, rosszul hallok. Félreértésről azonban szó sem volt, a hír, bármennyire meglepett, igaznak bizonyult. Rögvest tárcsáztam az ismerős utazási irodát, ahol sokáig csak foglaltat jelzett a vonal, de csaknem félórás kitartó próbálkozás után sikerült egy régi ismerőssel beszélnem, aki szerint az előző délután még vettek át előleget az Eurotours által szervezett utakra. "Talán délután volt valami gond a számítógépekkel, de arról, hogy az iroda csődbe ment, csak reggel értesültünk a tévéből" – fogalmaz a partneriroda munkatársa.
Beszélgetésünk közben a pult mellől egyre hangosabb vita hangjai hallatszanak. A reklamáló ügyfél nem érti, hogy miért hívta őt személyesen fel az Eurotours iroda igazgatója, aki azt tanácsolta, hogy az eredeti úti célként lefoglalt ciprusi nyaraláson vegyen részt, ne pedig az utólag, a csőd után átkötött mallorcain, mert ha jól is érzi majd magát a nyaraláson, a biztosító bepereli az eredeti út miatt. Tanácstalan mindenki, mert nem világos, hogy egy csődöt jelentett cég vezetője miért fenyegeti az általa megkárosított ügyfelet telefonon. A GKM hivatalos számán, melyen tanácsot kérhetnének, senki nem jelentkezik. Közben az ügyfél, a sírás határán, mintegy maga elé mormogja: "Kisbabát várok, ez az út lenne a férjem ajándéka" – majd csendben sírni kezd.
Ezután egy görög szigeteken dolgozó idegenvezető ismerősömet hívom. Az első nyaralásunkkor ismertük meg, és azóta is tartjuk a kapcsolatot vele, hol személyesen, hol telefonon. Sokáig cseng a készülék, mikor végül egy bágyadt hang szól: "Kalimera." Rögtön a tárgyra térek, de halkan arra kér, ne folytassam, mert éppen egy, az iroda által kiutaztatott csoportot próbál megnyugtatni, hogy nem lesz semmi gond, nem fognak úgy járni, mint a Jorgos utasai. Ígéri, hogy visszahív este. Késő éjszaka lett, mire hívni tudott. Ő is sírással küszködve mondja el, hogy csütörtök reggel a görög partnerük tájékoztatta őket a csődről. Azóta teljes a káosz az irodában, mert sok a vendég kint, és mindenkin pánik lett úrrá. Visszaemlékszik a négy évvel ezelőtti Jorgos-csődre és arra, ami utána következett. Ezek alapján nehéz napok elé néznek. Nem tudják, hogy egyáltalán ki fogják-e őket fizetni vagy sem, mert az iroda csak azt üzente, hogy várjanak, majd a végén velük is tárgyalni fognak. Semmilyen jele nem volt a csődnek, csak az elmúlt egy hónapban kérdezték tőle a görög szállásadók, mi lesz a fizetéssel, mert annak idején a Jorgos is így kezdte a lecsúszást. Ezt azonban nem vették komolyan, mert a görögöknél nem lehet tudni, mikor viccelnek az emberrel, és mikor beszélnek komolyan. Az olimpia miatt szinte alig van vendég a szigeten – talán ez is közrejátszott a bukásban.
Elbúcsúzunk, aztán még az esti híradóban meghallgatom a hivatalos magyarázatot, hogy valójában mi is okozta a magyar utazásszervezők csődjét, hogy az már eleve gyanús, ha valaki nagyon olcsón kínálja az útjait, meg hogy a dekonjunktúra hatása stb., stb
Elgondolkodom, hogy ez a sok okos ember hol volt a múlt héten, és miért nem figyelmeztette akkor senki a nyaralókat ilyen okosan.
2004. 08. 19. (VIII/34)
