Az állam 2004-től csak 55 százalékig támogathatja a gazdákat. Szabad verseny versenyhátránnyal Fotó: Somorjai L.
Elméletileg tehát több pénz jut az agráriumhoz, gyakorlatilag azonban minden attól függ, a támogatási keretből mennyit tudunk sikeresen pályázat útján elnyerni. A támogatások tényleges kifizetésének komoly intézményi, szervezeti és emberi feltételei vannak. A 2001-es országjelentésben az unió szakemberei élesen fogalmaztak az agrár- és vidékfejlesztési intézményrendszer hiányát illetően. De ugyanilyen éles kritikák érhetik a támogatásokat igénylő termelők, vidékfejlesztési szervezetek felkészültségét is. A következő másfél év kérdése, hogy képes lesz-e az ország az EU rendszereit, intézményeit honosítani, képes lesz-e az EU bonyolult bürokratikus rendszerében egységesen megjelenni. Az előttünk álló másfél év talán legnehezebb feladata az ágazat államigazgatási képviseletének, a minisztériumnak a paradigmaváltása lesz.
Az elmúlt fél év tárgyalásai során jelentősen javultak a vidék pozíciói. A megkötött megállapodás alapján, bár a közvetlen kifizetések mértéke uniós forrásból nem változott, engedélyezték a nemzeti forrásból történő kiegészítését további 30 százalékkal. Tehát a közvetlen támogatások mértéke az uniós szint 55 százaléka lett, amely az átmeneti idő lerövidülését is jelenti az eredeti tíz évről hat évre.
Mire elegendő mindez? Milyen következményekkel jár a csatlakozás kiváltotta új szituáció az ágazatra nézve?
Nem titok, lesznek vesztesek és lesznek nyertesek.
A vesztesek a baromfi- és sertéstenyésztők lesznek. Mivel az unióban, és így a jövőben nálunk sem adható ennek az ágazatnak állami támogatás, várhatóan a vám eltörlése nyomán az unióból betóduló nyugati sertés- és baromfiáru kiszorítja a drágább magyar árukat. Az említett magyar húsokat ugyanis jóval az uniós árszint felett képesek megtermelni a gazdák, az így tönkremenő telepeket pedig a nyertes külföldi gazdák vásárolják majd fel. A probléma nagyságának enyhítésére a kormány jövőre extra támogatást biztosít a baromfi- és sertéstenyésztőknek, hogy beruházással, a minőség javításával felkészülhessenek a változásokra.
Nagy valószínűséggel hasonló sorsra jutnak a kisüzemi tejtermelők is. Az Európai Unióban az önellátó (néhány állattal és néhány földdel rendelkező gazdaságokat) nem támogatják, pedig ez a réteg adja a hazai tejtermelés egynegyedét. Számukra az a vigasz, hogy támogatást kapnak a húsmarhatenyésztésre való átálláshoz.
A csatlakozás nem hoz drámai változást a zöldség- és gyümölcstermesztésben, pedig az eredetileg bejelentett magyar igényeket erősen megkurtították a brüsszeliek. Az eredeti igény ötödére olvadt az államilag támogatható zöldség-gyümölcs terület, hatodára a rizsterület. Ez országosan nem jelentkezik, de az érintett régiót, például a rizsföldjeiről híres Szarvast és környékét, alapjaiban rázza meg.
A "meccs" abszolút nyertese a gabonatermelők "csapata", hiszen a minőségi nagyüzemi gabonatermelők az új támogatási rendszer révén jelentős extraprofitra tehetnek szert. Óvatos számítások szerint is 20 ezer forint extra- profit ütheti a markukat hektáronként (a gyengébb minőséget termelő gazdák nem számíthatnak semmilyen támogatásra).
A mezőgazdaság földrengésszer? összeomlásától való félelem tehát nem megalapozott, az ágazat egésze nyer a csatlakozáson. Elindulhat egyfajta tisztulási folyamat, amely a rendszerváltás óta várat magára. Az eddig szinte ellenőrzés nélküli támogatást, évi 150-200 milliárd forintot osztogató, belső hatalmi gócokkal, információs privilégiumokkal rendelkező minisztériumot egy szolgáltató intézménnyé kell átformálni. A minisztériumnak segítenie kell a termelőket, a vidéken élő embereket, hogy az unió által biztosított keretet, támogatási formákat megértsék, saját terveikbe, stratégiájukba beépítsék, képesek legyenek igényelni vagy megpályázni. Támogatni kell őket, hogy kialakítsák saját együttműködéseiket, szövetkezéseiket, tudásbázisukat. Ez az átalakulás záloga lesz az ágazat sikerének.
A csatlakozás pozitív hozadéka lehet az is, hogy szétválhat a mezőgazdasági árutermelés a vidékfejlesztéstől. A vidék és a mezőgazdaság két külön dolgot jelent. A tízmillió magyar polgárból hatmillióan élnek vidéken, de az agrártermelésben csak 300 ezren vesznek részt. Jelenleg a vidékfejlesztésre szánt pénzekből az árutermelők is részesednek, ami rontja a vidék felzárkózási esélyeit. A 2004-től várható európai uniós pénzek segítségével elindulhat végre a vidék felzárkóztatása, az oktatás, a kultúra szintjének emelése, az életkörülmények javítása, munkahelyek teremtése.
Az elmaradásunk óriási,
a hétvégi EU-csúcs csupán a tárgyalások befejezését jelentette, a tényleges felkészülés csak ezután kezdődik. A múlt heti siker csak egy kis lépés ahhoz a munkához, szemléletváltáshoz képest, amit a következő másfél évben végre kell hajtani.
2002. 12. 20. (VI/51)
