Széles Gábor és Járai Zsigmond Fotó: Somorjai L., archív
Az elmúlt héten érezni lehetett, hogy pattanásig feszült a légkör. A gazdasági szereplők mind a jegybankelnökre, Járai Zsigmondra, és a Monetáris Tanácsra figyeltek, és elvártak tőlük egy újabb kamatcsökkentést. A vállalkozók számos fórumon próbálták meggyőzni az elnököt az erős forint másfél éve tartó káros hatásairól, a kamatcsökkentés szükségességéről. Hiába. Elkeseredésükben végül is a nyilvánossághoz fordultak. Öt szakmai szervezet a sajtó nyilvánosságát kihasználva szólította fel Járai Zsigmond jegybankelnököt, mondjon le, mert úgy vélik, az erős forint politika olyannyira csökkenti az exportőr vállalatok versenyképességét, hogy kritikussá vált a mintegy kétmillió embernek munkát adó vállalatok helyzete. Kérésük szerint a gazdaság egésze érdekében szükséges a forint gyengítése.
"Ez a szakma jaj kiáltása – mondta lapunknak Kassai Róbert, az Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ) elnöke. – Elhibázott a jegybank monetáris politikája, hiszen ez a gazdaság egésze számára károkat okozott." Járai Zsigmond közleményben utasította vissza a vádakat, és rámutatott a jegybank monetáris politikájának sikerére: egy év alatt 10,9 százalékról 4,9 százalékra csökkent az infláció. A felszólítás pedig nem más, mint "egyes" csoportok rövid távú érdekérvényesítése. Jegybankelnökként a törvényes felelőssége az infláció és az árfolyam kézben tartása, és nem vonható felelősségre a gazdaság egészének állapotáért. Úgy látja, hogy a kialakult helyzethez az erős forint csak 20–30 százalékban járult hozzá, és a fennmaradó 70–80 százalékban a kormányzat hatásköréhez tartozó túlzott bérkiáramlás a felelős. Bár a kormányfő a nagy vihart kavart bejelentés után eddig nem szólalt meg, két kormánytag is a vállalkozókat támogatóan nyilatkozott. Lapunk megkeresésére sem a kormányszóvivő, sem a pénzügyi, sem a gazdasági tárca nem kívánta kommentálni az elhangzottakat. Az elmúlt napokban számos gazdasági elemző, sőt az AmCham (a magyarországi Amerikai Kereskedelmi Kamara) is osztja az öt szakmai szervezet álláspontját, ugyanakkor helytelennek tartják a független jegybank ellen intézett személyes támadást.
Kinek jó, kinek nem?
A magánember számára több előnnyel is jár az erős forint, például olcsóbbá váltak a külföldi utazások, de jól jár akkor is, ha valutában kívánja megtakarításait tárolni. Az erős forint kedvező a jegybanknak is, hiszen az erős deviza hozzájárul az infláció csökkenéséhez. Hátrányos hatást vált ki ugyanakkor, az exportra termelő vállalatoknak, hiszen a forintért megtermelt árukért – a külföldi partnertől – kevesebb pénzt kapnak. Mivel a forint az árfolyamsáv tavaly májusi drasztikus kiszélesítés óta 15 százalékkal erősödött, gyakorlatilag az exportáló vállalatok ennyivel kevesebb pénzt kapnak a portékájukért. Az érintett vállalatok általában 6–8 százalékos nyereséggel dolgoznak, tehát az erős forint gyakorlatilag elvitte a nyereségüket, sőt 7–9 százalékos veszteséget termelnek.
Széles Gábor, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) elnöke lapunknak kifejtette, hogy ebben a folyamatban elkerülhetetlen gyárak, üzemek bezárása, s ez a folyamat már el is kezdődött. Eddig több mint 10 ezer ember munkahelye került közvetlen veszélybe, és ha nem lesz változás, csődhullám söpörhet végig, és könnyen negatív spirálba kerülhet a gazdaság. Számításaink szerint, ha minden így megy tovább, az ország a 2000. évi versenyképességünket csak 2012-re érheti el újra – mondta.
A forint erősödése leginkább a textil és a gépipar cégeit érintette. A két ágazat eddigi vesztesége 6 milliárd forint, és a kialakult válság 30 ezer ember munkahelyét veszélyezteti. Korpás Ildikó, a Magyar Iparszövetség (OKISZ) közgazdasági igazgatója azt is elmondta lapunknak, hogy főleg a textilipar vállalatai képtelenek alkalmazkodni a hirtelen megváltozott adottságokhoz, megkezdődtek a tartalékfelélések, ezért üzembezárások várhatók. A külföldi megbízók gyakran átpártolnak az erős konkurenciának számító, olcsó bér? szomszédos országokba.
Infláció vagy gazdasági növekedés
Széles bírálta az MNB monetáris politikáját. Szerinte az erőltetett forinterősítés lefelé viszi ugyan az inflációt, de ez nem egy természetes, hanem mesterséges inflációcsökkenés, aminek az eredménye tartósan nem maradhat fenn. Ez a deflációs politika a világ számos országában már kudarcot vallott: csökkent a gazdaság növekedése, megugrott a munkanélküliség, s végül elkerülhetetlenné vált a deviza leértékelése.
Az MNB azt állítja, hogy monetáris politikájuk révén csökkent 10 százalékról 5 százalékra az infláció, de ezt Széles vitatja. Mint mondta, a statisztikai adatok azt mutatják, hogy a csökkenés az élelmiszerárak esése, a gázár lenn tartása, és a kőolaj világpiaci árának alacsony volta miatt történt. Az infláció 5 százalékos csökkenésében maximum 1-2 százalék erejéig játszott szerepet a forint erősödése.
Az infláció leszorításának fontosságát senki sem vitatja, a kérdés csupán annyi, hogy lehet-e, érdemes-e bármi áron csökkenteni az inflációt. A jegybankelnök ragaszkodik a kitűzött célokhoz, a gazdaság szereplői viszont úgy látják, hogy az erős forint káros hatásai miatt szükséges az árfolyam csökkentése, még akkor is, ha ez az infláció kis mérték? emelkedését vonná is maga után, de nem szűnnek meg ezrével a munkahelyek. "Ez a két problémakör nincsen egy súlycsoportban. Az egyik oldalon egy lelketlen elképzelés áll, a másikon pedig emberek ezreinek az egzisztenciája" – érvelt Széles Gábor. "Az infláció elengedésénél nagyobb gazdaságpolitikai hibát nem tudok elképzelni – nyilatkozta Járai a Heti Válasznak. Elképesztően felelőtlen dolgot követelnek tőlünk egyes elemzők, s ilyesmibe nemcsak én, hanem a monetáris tanács tagjai sem hajlandók belemenni. Számomra nyilvánvaló, hogy politika által gerjesztett hullámról van szó. A bajok egy részéért vállalhatjuk a felelősséget, de nem mi felelünk mindenért."
"Sajnálatos, hogy személyeskedés irányába ment el ez a pusztán gazdasági kérdés – mondta Kassai Róbert. – A kormányzatnak a jegybankkal le kell ülnie, és közösen ki kell alakítani egy stratégiát. Tiszteletben tartjuk az elnök személyét és jogkörét, valóban nem felel az egész gazdaságért, de tagadhatatlanul döntéshozónak számít, s azt kérjük, ne passzolja tovább a labdát."
2002. 12. 13. (VI/50)
