Gerhard Schröder és Bernd Fahrholz, a Dresdner Bank igazgatója. Előre ittak Fotó: Reuters
Az első számú német hitelintézet, a Deutsche Bank (DB) jelenleg 181 millióra becsüli veszteségét, holott tavaly ilyenkor még 363 milliós többlettel büszkélkedhetett. A második óriás, a müncheni HypoVereinsbank (HVB) szin-tén tavalyi, 49 milliós pluszát cserélte az idén egy 447 milliós deficitre. A Commerzbank az elemzők által várt 62 milliós mínusz helyett 133 millió eurós adózás előtti veszteséget jelentett. A Commerzbank tartózkodott ugyan a részletek közlésétől, annyit azonban tudni lehet, hogy előreláthatólag 25 százalékkal csökkentik a befektetési ágazat dolgozóinak létszámát.
A negatív előjelek a tőkepiaci jelentésekben is tükröződtek. A DB értékpapírjai már lassan egy hónapja 50 euró alatt járnak, míg a Commerzbank részvényeit manapság már 7 euróért is művészet eladni. Az előzőekhez hasonló sorsra jutott az ezüstérmes HVB is, ahol a papírok árfolyama a tavaszi 40 euróról 12-re zuhant. A harmadik nagybankként számon tartott Dresdner Bank csak azért hiányzik a tőzsdei feketelistáról, mert április óta az Allianz biztosítótársaság felvásárolt részeként "egyengeti" annak árfolyamát. (Meg is teheti, hiszen már most 800 millió euró felett jár a vesztesége!)
A nagy padlófogások több okra vezethetőek vissza. Egyrészt a külső környezetre. Köztudott, hogy a német gazdaság elég "gyengén muzsikál" az utóbbi időben. A német szakértők egybehangzó állítása szerint is legfeljebb csak 0,4 százalékos GDP-növekedés várható az idei év végéig. Ilyen konjunkturális környezetben pedig a vállalati és a magánszférában egyaránt elszaporodtak a csődök. Ebben a helyzetben minden nagybank a kockázati tőke drasztikus megemelésére kényszerült. Az ügy súlyát jelzi, hogy a Frankfurter Allgemeine Zeitung többoldalas tanulmányban foglalta össze a DB kudarcának körülményeit. Írásuk szerint a legnagyobb befolyással bíró bank – a tőkeemelésen túlmenően – 2003 végéig több mint 14 ezer alkalmazottjától is kénytelen lesz megválni, kiadásait pedig mintegy 2 milliárd euróra kell redukálnia. Ám, ha a tőzsde és a gazdaság tovább agonizál – írja a frankfurti lap –, ezek az intézkedések sem fognak sikerrel járni.
A visszaesések másik indokaként a befektetési oldal elégtelen működését hozzák fel az elemzők. Az utóbbi években a bankszektor felkapott szereplői lettek az úgynevezett befektetési bankárok, akik fő szakterületükként a különböző információtechnológiai és kommunikációs cégek adásvételében vállaltak zsíros közreműködést. Az üzlet eleinte nagyon jövedelmezőnek bizonyult. A résztvevő bankok két évvel ezelőtt még vaskos eurómilliárdokat vághattak zsebre az internetes és mobiltelefonos beruházásaik révén. A fordulat idén októberben állt be. Még a külön erre az üzletágra létrehozott frankfurti tőzsderészleget is be kellett zárni, olyannyira nagy volt a bessz. Ennek következtében, gyakorlatilag egyik napról a másikra kerültek utcára az addig tenyéren hordozott befektetési bankárok. Így a többnyire húsz és harminc év közötti juppi bankárok bukása újabb példájává vált a tapasztalatlan vezetők nagyravágyásának. Virágzásuk idején milliós fizetéseikkel és költekező életmódjukkal vívták ki a klasszikus banki területeken dolgozó munkatársaik ellenszenvét. Most pedig a sors fintora, hogy épp az eddig háttérbe szorított üzletágakon van a sor, hogy helyrehozzák irigyelt exkollégáik baklövéseit.
2002. 11. 15. (VI/46)
