Fa Nándor a Balatonon vitorlázik – igaz, egyszemélyes tókerülő verseny szervezőjeként. Vállalkozó Fotó: Bujnovszky Tamás
"Még 96-ban eldöntöttem, legközelebb akkor indulok, ha szponzorok nélkül, saját kontóra tehetem. Nem a támogatóimban csalódtam, és nem is a visszatérésemet firtató kérdések alól akarok kibújni. Az óceáni szólóvitorlázáshoz tűz kell, motiváció. Kevésbé fontos az életkor (48 éves vagyok) vagy az erőnlét – akarni kell a győzelmet, és az akarást, hogy is mondjam, ezt nem erősíti a szponzorokkal való állandó kapcsolattartás. A következő Vandee Globe 2004-ben lesz. Erről már akkor is lekéstem volna, ha történetesen a zsebemben volna az induláshoz minimálisan szükséges 600 millió forint. Ráadásul engem már nem motivál, hogy sokadik legyek. A nyerőesélyesek a fenti összeg két-háromszorosát költik hajóra, tréningre és marketingre. Ennyi pénzem pedig nekem nincs.
Nem tartom kizártnak, hogy saját vállalkozásom képes legyen olyan eredményt kitermelni, amivel már neki lehet állni egy olyan hároméves programnak, amelynek végén ott lehet a 2008-as földkerülő rajtja. Ám ez – úgy érzem – legkevésbé rajtam, Fa Nándoron múlik, sokkal inkább azon a gazdaságirányításon, mely eldöntheti, marad-e az ország egyfajta adósrabszolgaságban, vagy a hazai vállalkozót is odaengedik, ahol európai nyereséget lehet regisztrálni. Az világos és rendben is van, hogy az eddigi törekvések a multik idecsalogatását célozták, nem is akarok politizálni, de egy multinacionális cég nem akarja a magyar vitorlázót támogatni, megvan a saját identitása. És bevallom, nekem is a magamé.
Nem gondolom, hogy ép ésszel megsaccolhatnám, mennyi az esély egy földkerülőn való indulásra. Nagyban függ a gazdaságtól. Ha beszállítóknak szánnak minket a nagyokhoz, akkor nem vesznek bennünket komolyan. Az a szerep a függőségről szól, akkor pedig elúszik a hajó.
Még nem késő. A retorika megvan. Arra nem tudok válaszolni, melyik párt lenne nekem, a vállalkozónak jó. De szerintem a vitorlázásról beszélgettünk."
2001. 11. 02. (V/44)
