Surányi György jegybankelnök. Sokak szemét szúrja Fotó: S. L.
Az ügy meglehetősen szövevényes: a pert egy orosz üzletember képviseletében a svájci
Urs Hensel indította, aki korábban üzlettársa volt a kilencvenes években befolyásos
nagyvállalkozónak számító Hargitai Györgynek, aki közel 800 millió schillinggel
tartozik a CW Banknak. Hargitai irányítása alatt állt az a Waltham GmbH, amely egy
jogi kiskaput kihasználva úgynevezett indián kaszinók üzemeltetésébe kezdett
Kaliforniában – ahol egyébként tilos a pénzalapú szerencsejáték – a Great
Western Casinos Inc. (GWC) cégen keresztül. A GWC az első években dollármilliókat
fektetett be – elsősorban a CW Banktól felvett hitelekből –, a beruházások fejében
pedig a jövedelem 30 százalékára tartott igényt. A problémák akkor kezdődtek,
amikor az indiánok jogvitára hivatkozva kivitték a kaszinókat a GWC-ből, s azokat a vállalkozás
jogi úton sem tudta újra ellenőrzése alá vonni. A hitelkövetelések fejében a CW
Bankhoz került a Waltham többségi részvénycsomagja, amely természetesen a tőle
telhető összes eszközzel próbálta behajtani követeléseit. Hensel időhúzással vádolja
a CW Bankot, valamint azzal, hogy annak mérlegében a követelések a reálisnál
magasabb értéken voltak nyilvántartva, és ezért nem volt érdeke a per mihamarabbi
lezárása és az igazság napvilágra kerülése. Hensel állítása szerint a GWC ügyében
minden fontosabb döntést a CW Bank vezetése hozott meg, több esetben Surányi személyes
instrukciói alapján.
Az MNB közleményben reagált a vádakra, melyben leszögezi, hogy a vele szemben támasztott
követelések megalapozatlanok. Nehezményezik továbbá, hogy a korábban már a törvénynyel
többször összeütközésbe került felperesek véleményét tényként állították
be, miközben a másik felet nem hallgatták meg. Láng László, a CW Bank végelszámolója
úgy vélekedett: Surányi György MNB-elnök nevének bevonása a kaszinóperbe egyértelműen
taktikai célokat szolgál, ugyanis Surányi éppúgy nem rendelkezik információval erről
az ügyről, mint a CW Bank egyéb konkrét üzleti ügyeiről sem.