A kis ország borsot tört az unió orra alá, hiszen az eurózónán kívüli svédek
és britek szemeiket Dániára vetették, és egy ilyen fiaskó után meg sem kísérlik a
népszavazás kiírását az eurólandhez való csatlakozásról. Klas Eklund svéd vezető
közgazdász a Time magazin számára elmondta, hogy a történtek után a svéd csatlakozás
2002 előtt elképzelhetetlen. William Hague brit konzervatív politikus, az anti-euró
mozgalom egyik vezéregyénisége nem rejtette véka alá örömét a szavazás után. A
helyzetet ekként értékelte: "Ez az eredmény keresztülhúzza a brit munkáspárt euró
bevezetésére tett törekvéseit." Romano Prodi, az EU Bizottság elnöke sajnálatosnak
nevezte a dánok döntését, és a dán politikai és gazdasági elittel egyhangúlag úgy
értékelte, hogy a dán lakosság saját gazdasági érdeke ellen szavazott. Ez lehetséges,
de az európai nívóhoz képest is magas életszínvonalon élő dánok számára
fontosabb volt, hogy demonstrálják: köszönik szépen, nem kérnek Brüsszel központi
vezérléséből.
A keleti bővítésre váró államok, köztük hazánk csatlakozási esélyeit sem javította
az eredmény, hiszen a monetáris unió az EU alapvető célja, és ha politikai okokból
nem tud megvalósulni Nyugaton, az hátrányos a gazdasági okokból csatlakozni képtelen
keleti blokkra nézve is. A szélsőjobboldali nézeteiről ismert Jörg Haider a szavazás
után ironikusan megjegyezte, hogy az eredmény jól tükrözi a kis európai országok
lakosainak mély bizalmatlanságát az "öntelt brüsszeli bürokráciával" szemben.
A dánok látszólag az ország gazdasági és pénzügyi érdekei ellen szavaztak,
azonban az átlagembert sokkal jobban foglalkoztatta a páratlanul magas szociális ellátás
elvesztésének veszélye, amennyiben Brüsszel pénzügyi normáit a kicsiny tagállamra
rákényszerítené. Dániában ugyanis még a nyugat-európai átlagnál is magasabbak a
nyugdíjak, ingyenes a kórházi ellátás, a gyermeket vállaló nők magas támogatásban
részesülnek. A közvélemény-kutatások alapján több nő ellenezte az eurót, mint férfi,
aminek hátterében minden bizonnyal a magas gyermekgondozási támogatások állnak. A 88
százalékos szavazási arány jelzi, hogy a dánok igenis komolyan vették a szavazást,
és a hosszú európárti kampány, amit a kormány folytatott, garantálja, hogy tudták
is, mire szavaznak.
A szabadkereskedelem előnyeivel szemben a függetlenséget és a szociális biztonságot
választó dánok akarva-akaratlanul elmélyítették az Európai Unión belül már egyébként
is meglévő megosztottságot. A jövő kérdése, hogy a virtuális valuta – s egyben
az öreg kontinens renoméja – hogyan alakul a továbbiakban, a (belső és a külső)
bizalom helyreállítása érdekében azonban bizonyos, hogy egységes gazdaságpolitika nélkül
nem lehet sikereket elérni.
2000. 10. 07. (IV/41)
