A brit lap által megkérdezett tisztviselők szerint számos tényező befolyásolja
kedvezőtlenül a statisztikákat. A csökkenés egyrészt a privatizációs hullám
elcsitulásával magyarázható, másrészt azzal, hogy a szomszédos országok később váltak
vonzóvá a tőke számára, itthon pedig már mutatkoznak a "telítődés" jelei: a
nyugati országrészben egyre nehezebb megfelelően képzett munkaerőt találni. Mindezek
mellett a már megtelepedett cégek profitot forgatnak viszsza, ami nem jelenik meg új tőkebeáramlásként.
A Financial Times azonban rámutat, hogy más okok is állhatnak a trend mögött.
A befektetőket ugyanis zavarja, hogy míg úgy érzik, a bérek járulékos költségeiként
súlyos pénzeket fizetnek ki, addig Stumpf István úgy véli, a multinacionális cégek
nem igazságosan viselik az adó- és szociális terheket. A brit lap szerint az Orbán-kormány
hivatalba kerülése óta menetrendszerűen nyugtalanító helyzetet teremt azzal, hogy kész
közvetlenül beavatkozni a gazdaságba, és örömmel "udvarol a nacionalista erőknek
a támogatás érdekében". A külföldi üzletemberek nem nézik jó szemmel a Surányi
György jegybankelnökkel történő összecsapásokat sem, akit a monetáris stabilitás
bástyájának tekintenek, egy olyan személynek, aki nem köt gazdaságpolitikai
kompromisszumot a politikai előnyök kedvéért.
A gázárak ügyén túl a sikkasztás vádjával letartóztatott, majd szabadon engedett
Suzuki-vezető története figyelmeztette a külföldi cégeket: a Fidesz-kormány nem
riad vissza az intervenciótól, bár a populista lépések nem rendítették meg az ország
befektetőbarát hírét. A lap egy budapesti bankárt idéz: "Egy japán vállalat
vezetőjével nem így kell bánni. Az Egyesült Államokban nem tartóztatják le a
General Motors elnökét holmi hiányzó készpénz miatt. Még csak bocsánatot sem kértek.
A japánok nem beszélnek, de jó az emlékezetük. Ezért Magyarország még hosszú évtizedekig
fizetni fog."
2000. 07. 15. (IV/29)
