"Schröder, menj haza" – üzenték a tüntetők a brandenburgi kapunál megtartott
rendezvényen. Megérett a reform Németországban Fotó: MTI
Jelentős szociális kiadások, magas munkanélküliség, csökkenő gazdasági növekedési
ütem, óriási államadósság – mindezek lépésre kényszerítették Schröder
kancellárt és a kormányzó Szociáldemokrata Pártot. A lépés pedig egy 30 milliárd
márkás kiadáscsökkentő intézkedéscsomagot jelent, amely Hans Eichel pénzügyminiszter
szerint a háború utáni német történelem legnagyobb reformcsomagja. Nem véletlen a
nadrágszíjszorítás, hiszen politikusok, közgazdászok, szakszervezeti vezetők, üzletemberek
egyöntet? véleménye, hogy Németország messze a lehetőségei alatt áll. Úgy látják,
nem tudták megragadni az újraegyesítés kapcsán adódó történelmi lehetőséget,
azt, hogy Németország politikai és gazdasági szuperhatalom legyen – közölte érdekes
elemzésében a The Washington Post. "Európa közepén szükséges, hogy stabil gazdaság
legyen, ha Németországban komoly gazdasági visszaesés következik be, az magával ránt
másokat is (Magyarország exportjának döntő többsége itt talál gazdára)" –
nyilatkozta Michael Stuermer külpolitikai szakértő, Kohl kancellár volt tanácsadója.
A borúlátó nyilatkozatokat alátámasztják az OECD közelmúltban publikált adatai
is.
A probléma lényege a magas szociális kiadásokban keresendő: havonta négymillió
munkanélküliről és családjaikról kell gondot viselni. A munkanélküliségi ráta
meghaladja a 10 százalékot, és ez a különösen törékeny gazdaságú keleti régiókban
eléri a 17 százalékot. A nyugdíjak összege is igen magas, gyakran megközelíti a
teljes fizetés összegét. A túlköltekezés miatt az államadósság összege megháromszorozódott
az elmúlt kilenc évben, s az év végére eléri az 1500 milliárd márkát. Alacsonynak
mondható a gazdaság fejlődési üteme is (két százalék körüli). A magas adóterhek,
beruházási és bérköltségek miatt egyre több nagy német konszern viszi el termelését
külföldre, vagy keres valamilyen legális adóelkerülő módszert: mára Németországban
a nagyvállalatoktól csak a teljes adóbevétel 8 százaléka származik, míg az USA-ban
ez az arány 24 százalék. Virágzik a feketegazdaság is: egyes adatok szerint a GDP
hatodának megfelelő összeget termel évente.
Kedvezőtlenek a demográfiai folyamatok is, amelyek tovább emelik a szociális kiadásokat.
"Hamarosan öregek otthonává és ipari múzeummá válunk" – mondta Arnulf Baring,
a berlini Szabadegyetem közgazdász professzora. Az alacsony születési ráta és a
magas jóléti kiadások együttese időzített bombaként ketyeg. A szakértők szerint
nem megfelelő a gazdaság szerkezete: éveken keresztül támogatta az állam a veszteséges
bányászatot, acélipart, még mindig a gép- és autógyártás, valamint a vegyipar
teszi ki jelentős hányadát az ipari termelés, azonban a technológiaipar részesedése
nem megfelelő.
A reformok szükségességéről mindenki meg van győződve, ugyanakkor sem a választópolgárok
nem lelkesednek érte (ezt a tartományi választási eredmények is mutatják), sem a
politikai pártok, választási szlogenjeik ugyanis nem hemzsegnek megszorító, szociális
kiadáscsökkentő programok ígéreteitől. A szociális kiadások megnyirbálása nem
lehet túl népszerű ott, ahol nyolc német polgár közül egy a berlini falat és a
vasfüggönyt sírja vissza.
1999. 10. 22. (III/42)
