A negyvenes történelmi listát John D. Rockefeller vezeti, aki 1913-ban az egész
amerikai szövetségi költségvetést képes lett volna könnyűszerrel kifizetni.
Vagyona ma 189 milliárd dollárt érne, aminek a megközelítéséhez a lista 5. helyén
álló Bill Gatesnek még több mint 100 milliárdot kellene keresnie. A könyvelőként
induló, majd az 1880-as évek olajbizniszén meggazdagodott Rockefeller egymilliárd dollárt
adott családtagjainak és jótékonysági célokra, vagyonának pedig csak mintegy 20 százalékát
tartotta meg magának. Amellett, hogy nyilvánvalóan voltak kapzsi vagy kisstíl?
gazdagok is, az újvilágban a gazdagság fogalmától mégis szinte elválaszthatatlan az
adakozás. Jól kifejezi ezt a lista második helyezettjének, Andrew Carnegie-nek az életműve
is, aki eddig minden idők legnagyobb adakozó amerikai milliomosa volt: haláláig szinte
az egész 100 milliárd dolláros vagyonát szétosztotta. Carnegie egy elszegényedett skót
család fiaként 1848-ban 12 évesen került Amerikába, és vasúti távírászként
kezdett dolgozni. Miután a vasútnál 20 év munkájával magas pozícióba került,
1865-ben úgy döntött, hogy magánvállalkozásba, acélgyártásba kezd. A századfordulóra
gyárai több acélt gyártottak, mint Nagy-Britannia egész termelése. Adományaiból
oktatási kutatóközpontok, alapítványok, és világszerte mintegy 2600 könyvtár épült
fel. Unokája, Kenneth Miller így emlékszik vissza a gazdag nagypapára: "Negie Papa
nagyon világosan látta, hogy egy könyvtár mekkora hatással lehet az ember életére.
Végül is egy könyv teljesen megváltoztathatja az ember életét – amennyiben az
ember megtalálja azt az egy könyvet, amire szüksége van." Carnegie nagyon fontosnak
tartotta, hogy a hozzá hasonló szegény családból származó gyerekek tanulhassanak.
Adakozásának alapmotívumát azonban a legérzékletesebben az a mondása foglalja össze,
mely szerint "aki gazdagon hal meg, gyalázatban hal meg".
A hős amerikai gazdagok közé sorolják még J.P. Mor-gant és Stephen Girardot is, akik
a szövetségi költségvetést "egészítették ki", amikor az USA pénzügyi nehézségekkel
küzdött. Charles Schwabb pedig lemondott arról, hogy egyik napról a másikra a világ
egyik leggazdagabb embere legyen, amikor az első világháborúban a briteknek szállító
Betlehem Acélgyárban lévő meghatározó tulajdonrészét nem adta el a 100 millió
dollárt ígérő németeknek. A németek azért ajánlottak ekkora összeget, hogy leállít-sák
a gyár Nagy-Britanniá-ba irányuló acélszállítmányait. Schwabb azonnal elutasította
az ajánlatot, betartotta a britekkel kötött szerződését, sőt a határidő előtt szállított.
Az adott szó megtartása és a kemény és alapos munka egyébként általános jellemzője
a listán szereplő leggazdagabb embereknek. Ezen felül, úgy tűnik, képesek voltak
arra, hogy a nagy pénzeket félretegyék a nehezebb napokra. Ilyenkor azután rendkívül
jó áron tudtak vásárolni, és vagyonukat tovább gyarapítani. A szentimentalizmus
teljes hiánya is közös jellemvonásként említhető, ugyanis ezek az emberek, ha
kellett, hirtelen tudtak váltani. A szőrmeüzleten meggazdagodott John Jacob Astor például
már 50 éve volt a szakmában, mikor az az 1830-as években elkezdett válságba kerülni.
Ekkor gondolkozás nélkül eladott mindent, és ingatlanokat vásárolt a
Manhattan-sziget akkor még lakatlan északi részén, arra számítva, hogy a város arra
fog terjeszkedni. Számítása bejött. Az egyetlen szentimentalista milliomos talán a
lista 12. helyén álló Henry Ford volt, aki majdnem egész gyárát csődbe vitte,
amikor még húsz év után sem akarta leállíttatni az akkorra már kifutott, de túlságosan
a szívéhez nőtt T-Modell gyártását.
Manapság inkább a vállalati és a szervezeti adakozás a jellemző, amely jobban szolgálja
a cégek reklámérdekeit is. Messze többről van azonban itt is szó, mint olcsó reklámfogásokról,
hiszen az adás a modern világ olyan hagyománya, melyben már csak azzal lehet nevet
szerezni, ha valaki, vagy valamely szervezet minden addiginál többet ad egy adott célra.
Ezt tette a héten a Wal-Mart üzletlánc egyik alapítványa, amely 50 millió dollárt
adományozott az Arkansas-i Egyetem Gazdasági Iskolájának. Ez az "adás-történet"
eddigi legnagyobb egy összegű, iskolának szánt adománya, amelynek következtében ez
az egyetem az egyik legnagyobb lesz az USA-ban.
1998. 10. 10. (II/41)
