Felvásárolt búza. Még nincs minden megoldva Fotó: MTI
Az idei nyári gabonaválság nem új keletű, hiszen az 1997. évi gabonatermésből
is 600 ezer tonna maradt a termelők, kereskedők és a malmok raktáraiban. Az idei
termés hazánkban előreláthatóan mintegy 5 millió tonna lesz búzából, de az évi
átlagos étkezési- és takarmánybúza-felhasználás körülbelül 2,8 millió tonna.
Ebből az egyenletből kiszámítható, hogy 2,5-3 millió tonna exportálható búza lesz
ez évben.
Az eddigi években a gabonakereskedők és a malmok már az aratás előtt lekötötték
az új termés? búza nagy részét. Idén változott a világpiaci helyzet. A tavalyi
árakhoz képest 20-25 dollár/tonnával (20 százalék) estek a világpiaci árak, a nagy
gabonatermelő országokra jellemző bő termés miatt lanyha a kereslet. A
szükségletekre történő felvásárlást sem kapkodják el a kereskedők, hiszen még
tart a tavalyi gabona. A gondokat tetézi, hogy radikálisan csökkent a hazai
állatállomány, így csökkent a takarmánygabona-felhasználás is.
Az elmúlt nyolc évre jellemző politikai indíttatású és lobbyérdekeket szolgáló
gazdasági intézkedések tönkretették a tartós kereskedelmi kapcsolatok
kiépítésének lehetőségét. A gabonapiac évenként változó szabályozása
kiszámíthatatlanná tette mind a termelést, mind a kereskedelmet. A kormányzat a
búzát és a kukoricát változatlanul az exportengedélyhez kötött termékek körében
tartotta a válság kezdetéig.
Az eddig megtett intézkedések még a Battonyán fellobbanó lángok eloltását sem
érték el. A termelőknek lehetőségük volt bejelentkezniük a garantált áras
felvásárlási rendszerbe. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az étkezési minőség?
búza ára tartósan a meghirdetett garantált ár alá esik, az állam felvásárolja a
meghirdetett áron (18 ezer forint/tonna). A garantált áras felvásárlására több
mint 14 ezer termelő 2,2 millió tonna terméssel jelentkezett be.
A kormányzat ezenkívül engedélyezte a búza december 31-ig tartó mennyiségi
korlátozás nélküli exportját, valamint a közraktárakban elhelyezett élelmezési
célú búzára felvett hitelekhez 40 százalékos kamattámogatást adott. A július
7-én kihirdetett rendelet alapján további intézkedések történtek. A rendelet
szerint támogatást kapnak az exportőrök a búza kiviteléhez, valamint a malmok és az
állattartók legalább hathavi készletük megvásárlásához.
Az intézkedések nem voltak elegendőek. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a
battonyai események csak ez után következtek. Kiderült, hogy a learatott búza nagy
részének minősége nem felel meg az eddigi rendeletekben megszabott feltételeknek.
Ennek okai szintén az elmúlt nyolc év irányításában keresendők. A minőségi
gabonatermeléshez szaktudásra, jól karbantartott termőföldre, minőségi vetőmagra,
gépekre és vegyszerekre van szükség. Kevés ma Magyarországon azon gazdaságok
száma, amelyek az öszszes feltétellel rendelkeznek.
Az új miniszter július 10-én közleményt jelentetett meg, amelyben megígérte a
közraktározás támogatásának kiterjesztését minden minőség? búzára, 100
százalékos kamattámogatás mellett. Továbbá a garantált áras felvásárlásról
szóló rendelet módosítását is, miszerint a maximum 20,8 hektár vetésterületet
bejelentett kistermelőktől a takarmánybúzát is felvásárolják, maximum 50 tonnát.
A közleményben ígért rendeletmódosítás helyett a fenti tartalommal új rendelet
született július 17-én. E rendelet nemcsak a garantált áras felvásárlásra
bejelentkezett termelőkről szól, hanem minden kistermelőről, így mind a
nagygazdákat, mind a társas vállalkozásokat, mind a szövetkezeteket kizárja a
támogatásokból. Érdemes megjegyezni, hogy mind a szövetkezetekben, mind a társas
vállalkozásokban emberek dolgoznak. A felvásárlás leszűkítése a kistermelőkre nem
a "kolhoz típusú nagyüzemeket" bünteti, hanem az azokban tag, tulajdonos és
dolgozó embereket. A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége
(MOSZ) és a Parasztszövetség a rendeletet megtámadta az Alkotmánybíróság előtt.
A rendelet alapján az állam ugyan kötelezi magát 300-400 ezer tonna, valószínűleg
még takarmánynak is használhatatlan búza felvásárlására, de a gabona kérdése
továbbra sincs megoldva, sőt a rendelet megosztotta a gabonatermelőket. A nagyok és
kicsik szembeállítása hazánkban hosszú tradícióra tekint vissza, amely a vidéki
válságok megoldásának rendszertől független mindenkori fő eszköze.
A gabonakérdés megoldása várat magára. De a legfontosabb kérdés az, sikerül-e a
politikai csatározások helyett szakmai vitát folytatni a kérdésről.
1998. 07. 25. (II/30)
